A szivárványnemzet ígérete (Damon Galgut Booker-díjáról)

Úgy tűnik, hogy 2021 tényleg az afrikai irodalom éve lesz: a zanzibári születésű Abdulrazak Gurnah irodalmi Nobel-díja után a Goncourt-díjat a szenegáli Mohamed Mbougar Sarr, a Booker-díjat pedig a dél-afrikai Damon Galgut nyerte. Gurnah-val és Sarral ellentétben Galgut nem a szinte teljes ismeretlenségből robbant be a köztudatba: a nyolcvanas évek óta alkotó szerző Dél-Afrika egyik legismertebb kortárs írója. Nem most először került a Booker-díj közelébe se: The Good Doctor című regénye 2003-ban került rá a Booker rövidlistájára, In a Strange Room című könyve pedig 2010-ben. Így Nadine Gordimer és J. M. Coetzee után ő a harmadik dél-afrikai szerző, aki a rangos irodalmi díjban részesült.

A 2021-ben Booker-díjat nyert regénye, a The Promise a búr származású Swarts család történetén keresztül meséli el, ahogy egy be nem teljesített ígéret évtizedek alatt lassan, de biztosan kikezdi és felőröli a családi kapcsolatokat. A regény cselekménye a nyolcvanas évek végén, a végnapjait élő apartheid rendszerben kezdődik, amikor az édesanya halálos ágyán megígérteti férjével, hogy a farmjukon álló házat törvényesen is átruházza a család fekete szolgálójára. A következő harminc év krónikájából kiderül, hogy az apa és a család későbbi generációi valódi akarat híján rendre belebuknak az ígéret teljesítésébe. Galgut olyan, a 20-21. századi dél-afrikai fehér irodalmat meghatározó toposzokhoz nyúl vissza ebben a regényben, mint a föld birtoklása körül zajló hatalmi viszonyok vagy az apartheid után megálmodott szivárványnemzet eszméjét belülről felemésztő ellentmondások és a liberális fehér lakosság tehetetlensége.

Eddig a The Promise Galgut legnyíltabban politikai regénye, ahol már tényleg szétbogozhatatlanul fonódik egybe a Swarts család tagjainak egyéni sorsa és az apartheid utáni dél-afrikai valóság. Bár korábbi műveiben is megkerülhetetlen szerepet kapott Dél-Afrika traumákkal, elnyomással és be nem tartott ígéretekkel telített múltja, legalább ennyire fontosak az emberi kapcsolatok és az egyéni sorsok is. Igazi nemzetközi ismertséget első Booker-díjra jelölt regényével, a The Good Doctorral szerzett, mely két, egymás antitéziseként is működő orvos – a tettre kész, idealista Laurence és a kiábrándult Frank – kapcsolatán keresztül vizsgálja az apartheid utáni Dél-Afrika mechanizmusait és léthazugságait. 2008-ban megjelent The Impostor című regényének sikertelen költő figuráján keresztül már feltűnik az alkotás motívuma is, melyet igazán eddig talán legismertebb, In a Strange Room című regényében fejt ki. A szerző keresztnevét viselő főszereplő foglalkozását tekintve író, aki ihletet és inspirációt keresve beutazza Afrikát, Indiát és Európa egyes részeit is, miközben dél-afrikai származását végig stigmaként viseli magán, hasonlóan ahhoz, ahogy például Coetzee önéletírásaiban Dél-Afrika egyfajta fojtogató albatroszként jelenik meg a nyaka körül. Galgut visszatérő témája a fehér dél-afrikaiként hazájában elfoglalt helye, a generációkon átívelő bűntudat, a lappangó rasszizmus és egy új, működőképes államba vetett hit összeomlása.

Galgut fájdalmasan tisztában van nem csupán származásának súlyos örökségével, hanem azzal is, hogy mennyire nehéz embernek maradni egy olyan világban, mely gyakran eltagadja a történelem és így az emberi kapcsolatok komplexitását. Regényeiben egy olyan apartheid utáni Dél-Afrikát ismerhetünk meg, melyből megérthetjük, hogy még a legösszetettebb politikai rendszerek mozgatórugója is az emberi vágyakban gyökerezik. A friss irodalmi Nobel-díjas Gurnah-hoz hasonlóan Galgut is univerzális emberi történeteket épít fel, afrikai szerzőként a világ egy jelentős részének szinte ismeretlen díszletek között. Nem véletlen, hogy Booker-díját is ezekkel a szavakkal köszönte meg: „Ezt a díjat az összes elmesélt és el nem mesélt történet, meghallgatott és meg nem hallgatott író nevében veszem át, akik arról a figyelemre méltó kontinensről származnak, melynek én is része vagyok.”