Adjatok, adjatok!

6 perc világhír! A szabadság földjén új költőt koszorúznak, a franciák nemzeti bibliotékája Proust-kéziratokra gyűjt, no és itt van nekünk a Booker-díj friss shortlistje László Ferenc e heti beszámolójában.

A legropogósabb, kedd esti hírrel kezdve: a Booker Prize zsűrije a londoni Royal Festival Hallban, vagyis újdonságképpen közönség előtt, nyilvános eseményen megnevezte az idei díjra esélyes hat szerzőt-és-regényt. Vagyis a 13 tételes Booker Dozen longlistjéről az alábbi köteteket érdemesítette a továbbjutásra a döntnökök kara:

Susan Choi: Flashlight (Jonathan Cape)
Kiran Desai: The Loneliness of Sonia and Sunny (Hamish Hamilton)
Katie Kitamura: Audition (Fern Press)
Ben Markovits: The Rest of Our Lives (Faber)
Andrew Miller: The Land in Winter (Sceptre)
David Szalay: Flesh (Jonathan Cape)

A 2500-2500 fontnyi jutalomra immár bizton számító hat döntős névsora felerészt megfelel az előzetes olvasói, vloggeri, bloggeri és booktokeri várakozásoknak, felerészt viszont meglepőnek ítélhető. Azon okvetlenül kevesen lepődhettek meg, hogy a korábbi Booker-győztes, Kiran Desai „globalizált Rómeó és Júlia-története” ott szerepel a listán, még ha merőben szokatlan is, hogy a mondott regény épp csak a shortlist kihirdetésének napján jelent meg. Az is papírformának tekinthető, hogy Andrew Miller Walter Scott-díjjal jutalmazott „történelmi regénye”, a hatvanas évek vidéki Angliájában játszódó The Land in Winter ugyancsak versenyben maradt. Akárcsak a maszkulinitás példázataként azonosított, többszörösen magyar érdekű Szalay-regény, a kevésszavú Istvánt főszereplőként felléptető Flesh, amelyet

azzal együtt is nyugtalanítóan erős olvasmányként (és díjesélyesként!) azonosítottak az eddigi recenziók és egyéb visszajelzések, hogy mindeközben számosan panaszlón emlegették a nyelvezet örömtelen szikárságát.

Meglepetés, méghozzá tagadhatatlanul kellemetlen meglepetés viszont, hogy nem jutott tovább az olvasói értékelések és a youtuberi listák (egyik) egyértelmű favoritja, a majd’ mindenki által az idei mezőny legjobb stílusban megírt és legszerethetőbb regényének ítélt műve, azaz Benjamin Wood Seascrapere. Jóllehet, toronymagasan ennek a kötetnek a legmagasabb a Goodreads-mutatószáma (4,24), míg ellenben Katie Kitamura Auditionje mindössze 3,33-n áll ugyanitt. Aminthogy alighanem sokakat frappírozhat most a szintén magas pontátlagú (3,99) és nem mellesleg többszörösen ukrán vonatkozású regény, a Maria Reva által írt Endling kimaradása is.

A zsűritag Chris Power mindenesetre már közzé is tette a Guardian hasábjain a maga lelkesen érvelő cikkét a shortlist mellett, mi pedig még pár hétig, egészen pontosan november 10-e estéjéig fontolgathatjuk, hogy a hat regény melyikét is érdemesítenénk a Booker-díjra – ha ebbe a döntésbe bárminő beleszólásunk lenne.

*

A franciák főkönyvtára, a Bibliothèque nationale de France (BnF) a hon és a nagyvilág Proust-rajongóinak elkötelezettségére apellált, midőn internetes gyűjtést indított, hogy összegyűljön az a 7,7 millió euró, amelyből azután megvásárolhat majd egy több mint 900 tételt számláló kézirat-együttest. A Le Monde múlt heti cikkéből értesültünk róla, hogy még tavaly nyáron a londoni Sotheby’s aukciósház kereste meg ajánlatával a Proust-kutatás fellegváraként is funkcionáló intézményt, amelynek gyűjteményi igazgatója, Marie de Laubier valósággal sokkot kapott a kollekció láttán. „Egy kurátor életében legfeljebb egyszer adódik ilyen pillanat” – idézte fel az eladdig ismeretlen vázlatok, kiadatlan töredékek, levelek, versek és rajzok garmadájára való rácsodálkozás eksztatikus élményét a könyvtári illetékes, és lelkesedése annál érthetőbb, mivel a jelek szerint egészen kivételes dolgokat lelni ebben az író unokahúgától, az 1986-ban elhunyt Suzy Mante-Prousttól származtatható hagyatékban. Vagy 300 vázlat a lehető legszorosabban Az eltűnt idő nyomában keletkezéstörténetéhez kapcsolódik, de

itt lelhető a mindössze 13 esztendős Proust korai tollpróbája,

a Le Génie malheureux is. A gondos körültekintéssel megállapított ár pedig igazán méltányosnak tekinthető, ha figyelembe vesszük a tényt, miszerint 2013-ban egy 1906-os Proust-napló 130 ezer euróért talált gazdára. A könyvtár vezetői mindenesetre erősen remélik, hogy jó vételt csinálnak majd az üzlettel, amelyhez egészen az év végéig várják a nagyszívű és bőkezű felajánlásokat.

*

Végül említsük a múlt hétfői, szintén egy nemzeti rangú bibliotékához kapcsolódó bejelentést, amelyet a washingtoni Kongresszusi Könyvtár illetékesei tettek, s amely szerint október 9-én új poeta laureatust nyer az Egyesült Államok. A tengerentúli hatalmas köztársaság sorban immár 25. koszorús költője a 74 esztendős Arthur Sze lesz,

aki e megtisztelő cím legelső ázsiai-amerikai viselője.

A magyar verskedvelő közönség számára nagyjában-egészében ismeretlen alkotót, egy tucat kötet szerzőjét e döntés indoklásaképp most nagy formai újítóként méltatta, egyszersmind Emily Dickinsonhoz és Walt Whitmanhez hasonlította a washingtoni könyvtár szakmai irányítását megbízott vezetőként végző Robert Randolph Newlen. Ezt így ítélte meg egyébiránt egy sor díjosztó testület is az elmúlt három évtized során, hiszen Sze többek között elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat (értelemszerűen a költői kategóriában, 2019-ben), legutóbb pedig majdnem egyszerre kapott életmű-elismerést a Yale Egyetemtől és Kongresszusi Könyvtártól.