Victor Segalen: Hogy kedvére tegyek

倒撒

血绸

Hogy kedvére tegyek, éltem az életem. Erőm
legvégére érve még mindig a kedvét keresem:

Szeret selymet tépni: száz láb zengő anyagot
kap majd tőlem. De az már nem sír úgy mint régen.

Szereti, ha ömlik a bor & ha lerészegednek az emberek: de
már nem elég karcos a nedű, nem bódítja többet a gőze.

*

Hogy kedvére tegyek, felajánlom neki használt lelkemet: ahogy
tépi, csikorogni fog az ujjai között.

És kiöntöm a vérem, italt a tömlőből:

Egy mosoly, majd, így rám nehezedik.