Victor Segalen: Esengés

劳月
心出
惨照
兮兮

Mosolyt, pillantásokat & kényeztetést
kérnek majd tőled,
Felajánlják, amit elvből
elutasítasz, te fiatal lány;

Könyörögnek, hogy mondd
mit kívánsz, mire szomjazol,
a kedvedre való csecsebecséket,  ̶
vörös esküvői ágyneműt, verset, dalt & áldozatot…

*

Ez a méltatlan ember,  ̶ én,  ̶ méltatlan koldulni,
csak a látványodért eseng, a formáért amivel kísértesz,
a mozdulataidért, te táncos madár.

Vagy csak az egyszínű hangod, a kék
tükröződés a hajadban. De a lelked
tízezerszer súlyosabb a bölcs szemében,

Jól rejtsd el hát azt önnön mélységébe,
nyugtalanító,

Szép lány, hallgass.

*

A mű eredeti címe: Supplique in. Victor Segalen, Stèles, 1912