VI.

Nem lehet az elliptikus emelkedésben bízni
Elszédül
Ki hosszan hagyja nyomát

A kupola geometriája
A kúpos csillagok
Rétegeit finoman fordítja meg
A lefolyások előreláthatatlan sűrűsége

Minthogy semmibe olvadása és
Megmaradva forgása is elmulaszthatatlan

Ezt a nevet a tömjénről adta neki
Elliptikus emelkedés
Hogy nem fér bele a világ serlegébe mondta
Jóváhagyatta a festett üvegablakokkal
A tárgynak is van mondanivalója a füst számára
 
VII.

A hontalanság ami szentélyként
Tanítja meg magát neked
Láthatatlan sortüzekkel vet dárdát feléd
A megnyíló-záródó sebek
Előtt és után

A meggyulladó és elégő ima
Az eloszló gőz
A feloszló köd elomlásának érzete

A kötés
Váratlan megnyílása
A seb lelkén

A fejfájás folyamatossága
Atlasz gyűrődése
Az ismeretlenség tengerének hulláma

Az ő takaróját is
Az éjszaka teríti rá

*

A verset a szerző a Pétery Dóra orgonavirtuózzal közös, Az orgona és a költészet találkozása című estjére írta, 2024. május 18-án hangzott el először az isztambuli Szent Antal-templomban. A rendezvény a 2024-es magyar-török kulturális évad részeként valósult meg.

A vers eredeti címe: Gece Buluşması