I.
Láttam a szélességet az óceán partján
Elvesztettem a sarkot mikor visszatértem
Tenyerembe vettem egy marék homokot
A távolban kelt a hold
Irányát
Dallamát
Előttem
Mondta el az éjszakának
Nincs menedéke az álomban beszélésnek
Ezen az álmatlan hosszúsági fokon még az álom is
Vezessétek a csavargó pásztort
Hogy is nem tudja miközben számol
Hogy elvesztett
Egy bőrt egy csontot
A bárányait
Hirtelen alszik ki
A nap fénye az álomban
Matt zugban egy csillag árnyéka
Függ
Mozdulatlan
Részeg válladon
Azt hiszi a vers hogy a halak tudják
Ó milyen szomorú!
Poloskák
Vagy mik ezek a párna alatt
Az éjszakáról a papírra kerülnek
Az égbolt se vegye észre
Olyan sietősen
Kerüljön mosoly foltja
A könnyek nyomai fölé
II
Figyelmesen gyűjtöttem porát
Az elhagyatott utcának
A június pincéjébe halmoztam
A morajlás szemetét
A lodosz aláírásával aztán
Egy levelet írtam
Az öreg földrésznek:
Utcai lámpaként emlékezz rám
Gyenge szemeidben
Villódzó
Bagoly árnyéka
A lebontott történelem
Túszul ejti óráidat
Nem marad ereje
Az elszállított emléknek
Kiüríti zsebeit
Egy garasa se marad
A nyomorúságot rágó vándornak
Ó mondom folyamatosan
Szégyellve magamat
Hogy kifolyt és ottragadt
A téglamadár vállaimon
A könyvek szerint denevér
Valójában sirály
Te mondd meg mesterem
Még egyszer utoljára
Melyik drótot kell ellopni
hogy megmaradjon ez az őrült város
Melyik hangjegyen nihávenden fordul
A hullámokkal szeretkező
Repedt beton hangja
