VIII.

Itt biztonságban vagyunk együtt
Meggyújtottuk az éjszaka gyertyáját
Tisztán halljuk
Tintáivá váltunk most
A minket alkotó soroknak

Nyugalom ez
Melyet csodálkozva összetekernek
Az istenek dühe nem ér el barlangunkhoz
Nem vár már senki gyászt
És nem gurulnak a sziklák a szurdokokba

A füstölőt befestő krizantémok
Az orchideáknak daloló tömjén
Könnyedén találja meg
A hálával is áradó folyót

És lehet hogy most még
Nem vagy tisztában vele
De a sóhajtások mind feleslegesek

Hintája a világ
A keményfejű bolygóknak
 
IX.

Hallgattam a a kitaszítottak lázadását
Azoktól kik éjjel-nappal hullámoztak
A földkerekség fényes katedrálisaiban
Egyetlen könyv sem fogadta el mondataikat

Békés árnyékában vagy
A semmittevésnek mely részvéttel karol beléd
Persze hogy ő is fog megvédeni majd
Az egek boldogtalan példabeszédétől

Mikor figyelmem lankad hallom
Mióta körbevettek a szelet ébresztő hangok
Megdolgozott sejtjeimen át
Elárasztották lélegzőnyílásaim

Dallamok spiráljában vagyunk itt
A lélegzetvisszafojtott csendet
Az áradó vízeséshez
A béke tavát
A hold köveivel
Egyszerre tükrözik vissza
De egy ponton mindig
Ki tudja hogyan
Kereszteződnek útjaik
És nem a semmi lesz a végeredmény

Az üresség formájában
Felöltik
Egylényegű
Rezgésüket

*

A verset a szerző a Pétery Dóra orgonavirtuózzal közös, Az orgona és a költészet találkozása című estjére írta, 2024. május 18-án hangzott el először az isztambuli Szent Antal-templomban. A rendezvény a 2024-es magyar-török kulturális évad részeként valósult meg.

A vers eredeti címe: Gece Buluşması