Az angyal

Angyal lebegett a sötét egeken,
S halk éneke szállt odafenn,
S a hold, meg a felleg, csillagmilliárd
Hallgatta a szent muzsikát.

Hogy boldog a bűntelen édeni lény,
Dalolta az éj közepén.
S dicsérte hatalmas Urát, aki jó,
Az őszinte angyali szó.

Egy újszülött lelket ölelt, kire várt
A könnyteli földi világ.
És itta magába a lélek a dalt,
S az néma, de élve maradt.

Gyötörte a lelket a szürke világ,
De benne feszült csoda vágy;
Nem győztek a mennyei énekeken
Únt földi dalok sohasem.

Csillag

Ragyogj, ragyogj, te csillag, messzi fény,
Hogy minden éjjel láthassalak én;
Halvány sugárod győzze le az éjt,
Beteg lelkemnek hozzon enyhülést;

A lelkem hozzád száll, magasba, fel;
A szívem könnyű, béke tölti el…
Én láttam egy tüzes tekintetet
(Előlem régesrég elrejtezett),
De mint hozzád, hozzá repít a vágy,
S bár nem szabad, csak nézném súgarát.

(A versek eredeti címe: Ангел; Звезда)