Emily Dickinson négy verse
Fotó: Shutterstock
Emily Dickinson négy verse

12

A reggelek már csendesek ‒
Barnul a mogyoró ‒
Bogyónak képe kerekebb ‒
S rózsa nem kapható.

Juharfának kendője szebb ‒
A rét vörös ruhás ‒
Ómódi én dehogy leszek,
Egy brosst tűzök ki rá.

1198

Lágy tenger mossa házamat
A nyárnak tengere
Hullám hintáztat négy falat
Hajózik messzire ‒
A kapitány a lepke lett
A méh kormányosa
A boldog legénység pedig
A mindenség maga.

1544

Ki lent a mennyet nem leli ‒
Az fent sem kapja meg ‒
A szomszédjaink angyalok,
Akárhová mehetsz ‒

1672

Egy kis csillag most könnyedén
Magas helyére áll ‒
Kalapját megoldja a hold
Arcán a tisztaság ‒
Az este olyan lágyan ég,
Mint csillagos terem ‒
S az égnek annyit mondok én,
Pontos vagy, Istenem.

A vers szerzőjéről
Emily Dickinson (1830-1886)

Amerikai költő.

A fordítóról
Acsai Roland (1975)

Költő, műfordító. 

Kapcsolódó
Emily Dickinson versei
„Az agy és Isten súlya egy” (Emily Dickinson: 632. vers)
Fenyvesi Orsolya (1986) | 2024.07.12.
Emily Dickinson: Alabástrom Kamrák rejtekén
Halmai Tamás: Emily Dickinson-stílusjáték
Halmai Tamás (1975) | 2022.07.11.
Emily Dickinson versei
Emily Dickinson versei