Alabástrom Kamrák rejtekén –
Mit Reggel nem ér
S hova Dél se jő –
Ki Feltámad, mind, aluszik –
Födémük szatén,
S kő a Tető.

Rajtuk kacag
Várkastélyában a szél –
Egykedvű Kalászon dong a Méh,
Önfeledten fütyül Édes Madár –
Ó, e bölcsesség az enyészeté!

Félholdban felettük múlik el sok év;
Égboltokat s ívsort vájva ki,
Diadém hull, sok Dózse vész oda,
Némán, mint a hó atomjai.

*

A vers eredeti címe: Safe in their Alabaster Chambers.