Emily Dickinson versei
Fotó: PxHere
Emily Dickinson versei

A Megváltó szelíd Nemes Úr lehetett

A Megváltó szelíd
Nemes Úr lehetett –
Hogy fáradt ily hideg Napon
Társakért érkezett –

Mióta Ő meg én
Megnőttünk, lesimult
A Betlehemi Út, s ma nem
Rög, Mérföld, Milliárd –


A Remény furcsa gépezet –

A Remény furcsa gépezet –
A Szív Előjoga –
Szüntelen cselekedet
S nem fárad el soha –

Elektromos társ, róla
Ám semmi nem tanít
De páratlan rugója
Mindenünkön javít –


Az ujjaim közt Ékszer és –

Az ujjaim közt Ékszer és –
Én alva már –
Meleg nap volt, száraz szelek –
Szóltam „Bevár” –

Ébredve – szidtam derék ujjaim,
A Kő veszett –
És most, mim maradt – Ametiszt
Emlékezet –


Legszebb Lakot, mit ismerek

Legszebb Lakot, mit ismerek
Egy Óra, s alkoták
Általam jól ismert Felek
A pók és a Virág –
Csipke- s Pehelyparókia –

*

A versek eredeti címe: The Saviour must have been a docile Gentleman; Hope is a strange invention -; I held a Jewel in my fingers -; The fairest Home I ever knew.

A vers szerzőjéről
Emily Dickinson (1830-1886)

Amerikai költő.

A fordítóról
Góz Adrienn (1974)

Költő, műfordító.

Kapcsolódó
Emily Dickinson versei
Halmai Tamás: Emily Dickinson-stílusjáték
Halmai Tamás (1975) | 2022.07.11.
Emily Dickinson: Alabástrom Kamrák rejtekén