Ez a város, amit a régészek már teleszemeteltek,
nem rejt semmilyen titkokat.
Hiszen ők is úgy éltek, ahogy mi.
Esténként hosszan nézték a tengert
ráérősen szopogatva az édes borokat
és ugyanarról álmodtak, amiről mi.
Tudták, hogy az álmok nem válnak valóra.
Voltak magukkal elfoglalt, veszekedős
és meggondolatlan isteneik. De volt mindenütt
rejtőző, láthatatlan istenségük is.
Hiába próbálták ezt elfogni képekben,
poémákban és dalokban.
A város tervrajza átlátszó volt, mint a reggel,
és a nap könnyedén talált benne utat
nyaranta-telente, minden áldott napon.
Rettegve várták a barbárokat,
mind magasabb falakat és tornyokat emelve.
(De a barbárok egyre csak várattak magukra).
Összezúzták őket az idő könnyű szekerei,
a sebesen futó kerekek, amelyek
futnak ma is.