I.

A koncert még nem kezdődött el, nézem a zajt
Ujjaim remegnek, a boldogtalanság jut eszembe
Hamarosan rozsdás ólomhangjegyek szitálnak fejemre
Ő visszatér majd onnan ahova ment

A kristálycsillár nem ömlik rám
A színpadi kamera nem irányul rám
A hangyák a földön nem másznak térdemre
Nem sugdolóznak elvesztett szerelmemről

II.

Azonnal söröznünk kell, így mondta
Mikor egyedül maradtam, láttam a vörös szeműt
Hirtelen szűkült tekintetem képernyője
Elferdült szempillái, kék szeplői, orra hegyén angyala

A sistergő rádió nem kérdezi nevem
A falra ragasztott hirdetéseket nem mondják ki
Nem figyel engem búvóhelyéről a hold
Nem tudják állapotom az egerek

III.

Véráramlásom iránya megfordult
Fogaim kihullottak, magasságom hirtelen csökkent
Két bogarat láttam a víz alatt csókolózni
Egy hálóját fosztogató csüggedt pókot

Az elveszett bolygók nem látogathatóak
Építési területen nem lehet tengerbe lépni
Nem hall engem a téglát ütő tenger
Elromlott motornak nincsen visszhangja

IV.

Soha nem tűnt még ennyire élettelinek
Fülem szélére ült és itta csodálkozásom
Aztán hirtelen felugrott, szemembe nézett
„Milyen csúnya vagy, nagyon szeretlek” mondta és elillant

Nemlétező testnek nem adatik hang
A remegés ismételhetetlen
Nem ér véget a hang a zenészek távozásával
Nem hal meg a táncoló vas

V.

A koncert elkezdődött. „Állj, várj meg”, mondtam, de nem hallotta
Cseng a fülem ettől a saját
ütőerét szaggató zenétől de ő elment
Ajkaim szeretkeztek a sörhabra rejtett hanggal

A toll nem öli meg a hangot
A sikoly nem ájul el magától
Ha futsz sem érsz el a nemlétezőhöz
Aki szerelembe esik, nem áll fel többé