Hans Hutter és Franz Stockmaynegg a Wien folyó csatornájában éltek – lopásból. Hans Hutter Hietzingben, Rudolfsheimben, Ottakringben lopott, Franz Stockmaynegg pedig Währingben és Döblingben. Egy nap egy barátjuk, aki Bécs belső részeiben lopott, azt mondta nekik, jelentkezzenek az alsóausztriai németeket védő szervezetnél. Ott majd kapnak pénzt, sört, bort, ha a csehek ellen lesznek.

Így hát Hans Hutter és Franz Stockmaynegg meglátogatták a szervezetet a Kärtnerstrassén a belvárosban. Vagy ötven ismerős arcot találtak ott. Az egyik a Margarethenben lopott kutyát, a másik prostituáltakat futtatott Mariahilf negyedében, egy másikkal pedig Rudolfsheim területén lopott fehérneműt Hans Hutter. A következőt meg Franz Stockmaynegg ismerte a pötzleinsdorfi rendőrparancsnokságról, amikor éppen ott aludt a priccsen a cipő miatt, amelyet az utcán elszenderedett városi tanácsnok, Paletschka lábáról húzott le. Néhányan közülük már megkapták a korbácsutalványokat, és a szomszédos terembe mentek, ahol mindegyikük kapott egy korbácsot, valamint egy új utalványt húsz korsó sörre Glück vendéglőjében. Majd szétosztottak közöttük a nagynémet trikolórt, és a josephstadti elemi iskola tanítója a Glück vendéglőbe vezette őket, ahol is azt mondta nekik, hogy holnap a csehek ellen indulnak Favoritenbe, hadd számoljanak le végre azokkal a kutyákkal. Megfojtja a német kéz a bőmiseket, és kitekeri a nyakukat. A cseh kutyákat meg kell ölni a napvilágnál, kiverni a fogaikat, és felgyújtani az iskoláikat. S ki kell, hogy űzzék végre a németek ezt az átkozott cseh bagázst Bécsből, s mint a mennyek dörgése, úgy kell, hogy felhangozzon holnap, vasárnap a németek menete Favoritenben, és ki kell verjék a cseh bagázst egészen a Dunához, ahol vízbe fojtják őket, akár a rühes kutyát. Majd megszólalt a Wieden negyedbeli gimnázium tanára, aki Komenskýt szörnyetegnek, és ostoba cseh tuskónak nevezte. Komenský war ein Schwein ohne Intelligenz mit dem dummen „český pravopis” – azaz a cseh helyesírással. A német férfiak megsemmisítik az ostoba lekvárzabáló ingyenélőket a birodalom fővárosában. Mir san geboren nicht bei Podiebrad, mir san geboren am Donaustrand. Wir sagen nicht: „Dej mně pusu“ – adj egy puszit!” wir schlagen dem tschechischen Gesindel die Schädel s aztán majd nyugodtan fejleszthetjük a német nép kultúráját Alsó-Ausztriában.

Erre egy bajuszos ember lépett fel a székre. Azt mondta a korbácsos német férfiaknak, hogy képviselő, és hogy magasról köp a cseh nemzetre, mert mind kretének, ha cseh iskolákat akarnak. Nem is kell akarni, hogy a cseh gyerek német iskolába járjon. A cseh gyereknek az lenne a legjobb, hogyha azonnal, amint azt a hottentotta nyelvet beszélni kezdi, követ kötnének a nyakára, és belefojtanák a kék Dunába. Meg kell majd mutatni holnap Favoritenben a cseheknek, mint tudja felképelni az igazi német a hülye bőmist.

Aztán egy cilinderes ember jött, adott minden németnek öt koronát, majd azt mondta, nekik, hogy jöjjenek vissza holnap két órára, s kapnak majd megint sört. Ma pedig, ha netán találkoznának egy csehhel, fessék kékre-zöldre, ha kilép a vendéglőből – mondta.

Hans Hutter és Franz Stockmaynegg jól megjegyezték e szavakat. Főleg a Komenskýt illető tetszett nekik. Mindeddig semmit sem tudtak Komenskýről, de most vihogtak, s törve mondták csehül: „Komenský český pravopis! – Komenský cseh helyesírás.”

Iszogattak és a Wacht am Rhein dalt tanulták. A hangulatuk igen emelkedetté vált, amikor valami pajtásuk az asztalnál azt mondta, hogy holnap Favoritenben majd cseh boltokat fosztogatnak.

Hans Hutter azt ordította, hogy ócska ruhát vesz fel, Franz Stockmaynegg becserélte a sörutalványt pálinkára és hőbörögni kezdett, hogy télre bizony pénzre van szüksége, s hogy a favoriteni cseheknek sok pénzük van. Este elindultak megvédeni Bécs német jellegét. Az Emilienstrassén a sötét, tetszetős zugában egy ismeretlen polgárt szólított meg, aki nem azonban válaszolt a felszólításra. – Te kutya cseh! – kiáltott Hutter és végighúzott rajta a korbácsával. Franz Stockmaynegg pedig nekifogott, hogy átkutassa őt. Elvették a tárcáját, rásóztak még egyet-egyet, majd befordultak a Dunáig futó utcák sűrűjébe. A letámadott áldozat nem kiáltozott. Ugyanis a süketnéma Johann Fleischertag volt az, a siketnémák intézetének tanára a Fichtegasséról.

Amikor a Dunához érve kifújták magukat, a Ferdinánd-híd elektromos lámpáinak fényében megnézték a lopott holmit. A tárcában alig több mint tíz korona volt.

A történteken jót derülve testvériesen megosztoztak, s Hans Hutter azt javasolta, hogy látogassanak meg egy éjjeli kávéházat a Friedrichstrasszén, s onnét induljanak Bécsnek. Talán ott lesz majd Wilhelm Dreihuf, a pajtásuk, hátha tud valami jó üzletről.

Wilhelm Dreihuf valóban a kávéházban volt. De nem lehetett vele beszélni. Részeg volt, és azt magyarázta, hogy nem megy ma lopni, mert holnap indul a csehek ellen Favoritenbe, s ott jó fogás vár rá. Ha ma becsuknák, ugyan ki védelmezné Bécs német jellegét, és ki verné ki az csehek ablakait?

A kávéházban vita tört ki emiatt. A jelenlévők kiabálni kezdtek, bizonyítva, hogy ők is németek, és hogy holnap megmutatják a cseheknek, ki az úr Bécsben.

– Mi vagyunk az urak – kiáltotta Hans Hutter a mellét verve. Franz Stockmaynegg az árustól, aki szintén a kávéházba tévedt, egy koronáért kést vett, és a padot vagdosva azt mondta, hogy milyen jól jön ez majd holnap.

Éjfélkor azonban Hans Hutterrel nekivágott a városnak, de az egyetem melletti parkban elaludt a padon. Amikor magához tért, nem volt már sem kése, sem tárcája, s egyetlen fillérje sem. Ezalatt ugyanis elvette tőle Bécs csehektől való megtisztítása során harcostársa, Hans Hutter.

Így aztán másnap Favoritenben két dicső harcossal, Bécs német jellegének két védelmezőjével kevesebb volt, mivel Franz Stockmaynegg átkozódva kereste egész nap Hans Huttert Hietzingben, Rudolfsheimben és Ottakringben, miközben Hans Hutter Währingben és Döblingben mászkált, hogy ne találkozhasson vele.

Így aztán amikor este a németek Favoritenből a cseh nép elől menekültek, nem volt a menekülők között sem Hutter, sem Stockmaynegg.

*

A szöveg eredeti címe: Jak Hans Hutter a Franz Stockmaynegg hájili německý ráz Vídně. Eredeti megjelenés: Karikatury – 12.10.1909.