Irene Solà: Vadállat
Fotó: Ketut Subiyanto / Pexels
Irene Solà: Vadállat

Nincs semmim,
csak egy szőrlabda a szegycsontomon
mint a teheneknek. S kétszínű nőszemélyhez
illő nedvedző mellem.
Felfal egy nordikus kobra
lomhán és pontatlanul,
s én örülök, hogy ilyen a halál.
Pizsamámat vámpírok és indiánok közé hajítsátok.
A lányok csak bulizni akarnak.

Alszol mellettem, mint egy hegy
s még csak nem is horkolsz,
s még csak meg sem ölelsz.
Éjjel néha felböfögjük
az emlékeket
s ti szépen egymás után
egykori férfiakból
irodalommá váltok.

*

A vers eredeti címe: Irene Solà: Bestia

A vers szerzőjéről
Irene Solà (1990)

Író, költő, művész. Legutóbbi regénye: Canto jo, i la muntanya balla (Énekelek én, s táncot jár a hegy) (Barcelona, Anagrama, 2019)

A fordítóról
Nemes Krisztina (1967)

Történész, műfordító. Legutóbbi fordítása: Irene Solà: Gátak (Magvető, megjelenés előtt)

Kapcsolódó
Irene Solà: Öt vers
Irene Solà: Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél (részlet)