Iman Mersal: Rágalmazom magamat
Fotó: piqsels.com
Iman Mersal: Rágalmazom magamat

Meg kell mondani az édesapámnak,
hogy az egyetlen férfi, akire annyira vágytam, hogy majd belehaltam,
őrá hasonlított,

és közölni kell a barátaimmal,
hogy arcomat különböző képek mutatják,
mindegyik valóságos, mindegyik az enyém,
és majd szét fogom osztani őket sorjában, egyiket a másik után.

S meg kell mondani a szerelmemnek,
„Légy hálás egykori árulásaimnak,
mert ha nem lettek volna,
akkor nem vártam volna eddig,
hogy felfedezzem azt a rendkívüli kis szünetet a nevetésedben.”

Ami engem illet,
majdnem bizonyos vagyok benne,
hogy rágalmazom magamat,
hogy elrejtőzzek mögötte.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: Iman Mersal: Afdahu nafszí, in.: Mamarr mu'tim jaszluh li-ta'allum ar-raqsz, 2. kiad. Dár Sarqijját, Kairó, 2004. 

A vers szerzőjéről
Iman Mersal (1966)

Egyiptomi arab költő, folyóiratszerkesztő, egyetemi oktató. A "kilencvenes nemzedék" egyik meghatározó alakja. Legutóbbi kötete:  Hatta atakhalla an fikrat al-bujút (Amíg fel nem adom a házak ideáját, 2013).

A fordítóról
Tüske László (1953)

Arab szakos orientalista, PhD (2001), könyvtáros. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, 2014-2019 között az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója. Arab nyelvből készült prózai és versfordításai szaklapokban jelentek meg.

Kapcsolódó
Iman Mersal: Úgy látszik, én öröklöm a halottakat
Iman Mersal: CV
Iman Mersal: Szerelem
Iman Mersal: Poharazás egy arab nacionalistával
Iman Mersal: Repülés
Iman Mersal: Lebontják a családom házát
Iman Mersal: Mint a költemény, amit álomban írtam
Iman Mersal: Az angyalok festője