A Purgatóriumot szokták Tisztítótűznek is mondani? Tényleg az?

Nem, legalábbis Danténál nem tűz. A latin Purgatórium kifejezést ezért helyesebb a Tisztítóhely szóval fordítani. Dante szerint ez a Túlvilág egyik országa (tartománya). A déli féltekén elterülő óceán közepén magasodik hatalmas hegyként. A haláluk után ide jutó lelkek a hegy lábához érkeznek, és szép lassan megmásszák a meredek hegyoldalt, felérnek a hegy tetején lévő fennsíkra, ami a Földi Paradicsom, ahová Ádámot és Évát teremtette az Úr, majd innen szállnak fel a Paradicsomba.

És aki nem ér fel?

Olyan nincs, mindenki felér; van, aki évszázadok alatt, de akkor is felér. És ez a tény jól mutatja a Purgatórium két legfontosabb sajátosságát: egyrészt a Purgatórium – a Pokoltól és a Paradicsomtól eltérően – ideiglenes helye a lelkeknek, másrészt az ide érkező lelkek mindegyikének majd a Paradicsom lesz az örök helye. Így akár azt is mondhatnánk, hogy a Purgatórium afféle előszobája a Paradicsomnak – mint ünnep előtt a felkészülés, vagy nyaraláskor az utazás.

Kik jutnak ide?

A Túlvilág ugyan hármas felosztású (Pokol, Purgatórium, Paradicsom), de a Túlvilágra érkező lélek számára valójában csak két út van: a kárhozat (= Pokol) vagy az üdvösség (= Purgatórium és Paradicsom). Az üdvösség lehet azonnali (ilyenkor a lélek azonnal feljut a Paradicsomba), vagy vezekléshez és felkészüléshez kötött (ilyenkor jut a lélek a Purgatóriumba). Azok érkeznek ide, akiknek voltak hibáik és bűneik, de megbánták őket és küzdöttek ellenük.

Ha itt is bűnösök vannak, mint a Pokolban, akkor itt is ugyanúgy bűnhődnek a lelkek, mint a Pokolban?

Egyáltalán nem. Mivel egészen más a két túlvilági ország célja, egészen más a büntetőrendszer is. A Pokol (a mi világunk börtönéhez hasonlóan) a bűnhődés helye – azzal a hatalmas különbséggel, hogy a Pokolból nincs szabadulás. A Purgatórium ellenben a földi vétségek megbánásának és a Paradicsomra való felkészülésnek a helye. Ha nem lennének a szónak olyan negatív konnotációi, akkor azt mondanám, hogy a Purgatórium átnevelőtábor. A Pokol szenvedés, a Purgatórium tisztulás. Éppen ezért a bűn-büntetés rendszer nagyon eltérő a két országban.

Be lehet ezt mutatni egy konkrét bűnön? Vegyük például két korrupt politikus esetét. Az egyik a Pokolba jut, a másik a Purgatóriumba: mi történik az egyikkel itt és a másikkal ott?

A Pokolban bekerül a korrupt politikusok számára elkülönített külön helyre – ez a 8. kör 5. bugyra (a bugyrok természetéről itt írtunk kisokosunkban). A Purgatóriumban viszont nincs külön helyük a korrupt politikusoknak, mert a Purgatórium rendszere nem konkrét bűnöket büntet, hanem rossz hajlamokat, jellembeli torzulásokat, amelyek bűnre vezették az adott személyt. Az elkövetett bűn mindig egy jellemhiba következménye. Például a korrupció mögött többféle emberi gyengeség állhat: pénzimádat, önzés stb. De ez fordítva is igaz: egy jellemhiba számos bűnnek lehet a forrása. Kapzsiságból lehet rabolni, lopni, gyilkolni stb. A Purgatóriumban tehát nem az elkövetett bűnt bünteti a rendszer, hanem a bűnre vezető jellemhibáktól való megtisztulást segíti elő. A korrupt politikus tehát ott vezekel, ahol a korrupcióra vezető jellemhibájától – legyen az a kapzsiság, az önzés vagy bármi más – meg tud szabadulni.

Hány ilyen jellemhiba van?

Dante és kora szerint minden egyes elkövetett bűn mögött hét rossz hajlam valamelyike áll. Ezek a paráznaság, a falánkság, a pénzimádat, a lustaság, a harag, az irigység és az önteltség.

De hát ez a hét főbűn! Arról volt szó, hogy ezek nem bűnök, hanem rossz hajlamok! Most akkor bűnök vagy hajlamok?

Az igazság az, hogy rossz az elnevezés: ez valóban a hét főbűn, csak a „főbűn” elnevezés megtévesztő. Helyesebb lenne „hét fő jellemhibáról” beszélni. Mindenesetre a Purgatóriumban e hét jellemhibától tisztulnak meg a lelkek, nem pedig az egyes bűnök miatt kapnak büntetést.

Hogyan tisztulnak meg?

A hegyet úgy képzeljük el, hogy egy-egy meredek emelkedő után teraszos fennsík következik, amely körbefutja a hegy teljes kerületét. Ilyen teraszból vagy párkányból van hét, a hét jellemhibának megfelelően. Az egyes teraszok egy-egy jellemhibát korrigálnak, mégpedig két módon. Egyrészt a lelkek a rossz hajlammal ellentétes cselekedeteket végeznek: például a lusták körbe-körbe futnak a párkányon. Másrészt olyan műalkotásokat vagy természeti jelenségeket látnak és hallanak, amelyek vagy jellemhibáik rettenetes következményeire, vagy az azokkal ellentétes erények üdvös hatására figyelmeztetnek – úgy is mondhatnánk, hogy a Purgatóriumban egyszerre zajlik ösztönző és elrettentő propaganda. Minden lélek az aljától a tetejéig végigjárja a hegyet, azaz minden párkányon eltölt valamennyi időt. Hogy ez mennyi, attól függ, hogy az adott párkányon tisztuló jellemhiba mennyire érinti. Ha például egyáltalán nem jellemezte az irigység, akkor egyszerűen áthalad az irigység párkányán. Ha viszont torkos volt, akkor a falánkság párkányán akár évszázadokat is eltölthet.

Aztán felér a Földi Paradicsomba. De miért éppen oda? Miért onnan száll fel a mennyei Paradicsomba?

Dante a bibliai teremtéstörténet alapján úgy gondolta, hogy a Földi Paradicsom nem valami kitalált mesebeli helyszín, hanem itt, a mi Földünk egy bizonyos pontján található édenkert. Ezért is helyezi a déli félteke óceánjának közepére: ez elég messze van ahhoz, hogy az evilágiak számára hajóval elérhetetlen legyen, de mégis a Föld felszínén van. Azért van itt, mert ez azt jelképezi, hogy az emberi élet célja itt a Földön a boldogság megszerzése. A purgatóriumi út – amely a Földi Paradicsomba vezet – éppen ez: a földi boldogság megszerzése. Csak ezután lehet bejutni a mennyei boldogságba, az igazi Paradicsomba.

A Purgatóriumban – a Túlvilágon – a földi boldogságot szerzi meg az ember?

Pontosan: a Purgatórium a földi lét meghosszabbítása. Akinek nem sikerült elsőre, földi életében elérni a boldogságot, az most kap még egy esélyt. A Purgatórium a második lehetőség országa. És ez olyan lehetőség és olyan esély, amit nem lehet eljátszani: itt mindenki célba ér.