Bergsveinn Birgisson főhősét váratlanul utoléri az életközepi válság. Miután az izlandi Bjarni Gíslason a rideg otthoni légkörből menekülve férjezett szomszédasszonyának szeretője lesz, a házasságszédelgők klasszikusan keserves döntéshelyzetébe kerül: önfeladás vagy önazonosság? Ha az előbbit választja, lemond feleségéről, státuszáról, örökségéről és jövőképéről. Cserébe szerelem, mértéktelen testi gyönyör, és persze a csalókat megszégyenítő billog vár rá. Ha az utóbbit, a lemondás és sóvárgás keserű epeként mardossa majd, viszont hű marad önmagához.

Bjarni a Hörgárhreppur járás jószágfelügyelője, a Kolkustaðir tanya vezetője. A környéken ártalmatlan, megbízható gazdának ismerik. Igazi ezermester, ráadásul nem a buta, bárdolatlan, magának való típusból. A világra a melankolikus ember érzékenységével tekint, szabadidejében lelkesen bújja az izlandi költészetet. Bjarni személyiségének markáns vonása, hogy hiányzik belőle az elégedetlenség és elvágyódás érzése, vagy mondjuk úgy: térben és időben éppen ott van, ahol lenni akar, azt az utat járja be, amelyre hivatottnak érzi magát.

Csak a szenvedély utáni hallatlan vágya ne okozna neki annyi fejfájást. Felesége, Unnur, bár szeretetre méltó, szorgalmas nő, nem a simulékony, romantikus alkat, ráadásul egy félresikerült műtét még jobban elmélyíti benne a tartózkodást és a keserűséget. Bjarni megértéssel és sztoikus beletörődéssel viseltetik házassága iránt, míg egy nap alaptalanul hírbe nem hozzák az egyik gazda feleségével, Helgával. Bár a rosszízű, sikamlós pletyka először mély felháborodással tölti el a férfit, végül mégis önbeteljesítő jóslattá válik: Bjarni és Helga, felmérve-felfedezve egymást, megelégelve az őket érő hazug vádaskodást, tényleg egymásba habarodik.

Féktelen, felajzott viszonyuk a zárt, falusi mikrokozmoszban nem sokáig maradhat titokban, s pláne nem következmények nélkül. Bjarni boldog, kéjsóvár tervei gyorsan dugába dőlnek, Helga ugyanis retteg a megbélyegezett nő szerepétől. Inkább Reykjavíkba vágyik, vonzza a városi közeg, a változás, a kiteljesedés ígérete, és örömmel vinné magával szeretőjét is. Csakhogy Bjarninak esze ágában sincs feladni gondosan felépített vidéki életét. A két makacs ember hátat fordít egymásnak, évtizedekre belemerevedik a dühös sértettségbe, olyan sokáig, hogy az ismerősök és rokonok mind eltűnnek, és végül csak Bjarni marad, a kétségei, meg egy rakás megírásra váró kimondatlan érzés.

A Válasz Helga levelére szerelmi történet, de nem pusztán egy nő szívének elnyeréséről és elvesztéséről szól. Bjarni és Helga románcának gondtalan kibomlását valójában nem a kétes hírnévtől vagy a lebukástól való félelem, hanem egy sokkal figyelemre méltóbb tényező akadályozza: maga Izland. Bjarni olyan elégiákba illő, merengő típusú hős, akinek mindennél fontosabb az emlékezés, a természet közelsége, a hagyományok megőrzése, a családi és nemzeti gyökerekhez való kapcsolódás.

Birgissont már az Elevenélet-patakban is a tradicionális és a modern, az elmaradottság és a fejlődés szembenállása foglalkoztatta, ám míg ott a főszereplő Magnus Aurelius magiszter még egy gyarmati uralomtól senyvedő, erejét és helyét kereső izlandi néppel szembesült, ebben a műben Bjarni már öntudatos és eltökélt izlandi figura. Elutasítja az urbánus életmódot, védi hazáját, a nyelvet és a hagyományokat, nyíltan és eltökélten szembehelyezkedik a szigetre beáramló idegen kultúrával.

Döntését a szépséges Helga, a melegséggel teli új otthon lehetősége, a szeretet és odaadás, de még a kacér meztelen női test bűvölete sem képes megmásítani. Na jó, utóbbi talán mégis: Bjarni élete alkonyán, sajgó szívvel és már csak enyhén bizsegő ágyékkal azért belátja – nem biztos, hogy megérte lelkes és csökönyös lokálpatriótának lenni; belátja, hogy boldogsága egyszerűen az elfogadáson, az engedékenységen, a változásra való hajlandóságon múlt. Ezzel mintha a szerző is kicsit finomítana a fejlődéssel szembeni egyértelmű kritikáján és a történelmi múlthoz való ragaszkodásán.

Birgisson sűrű prózában, mégis finom vonásokkal ábrázolja Bjarni lelki gyötrelmeit és testi gyönyöreit. Regénye helyenként már-már erotikába hajlik, de ez nem válik kommersszé vagy öncélúvá: regénye sokkal inkább érzelmeket és lelki folyamatokat középpontba állító, szelíd és lírikus írás, amely Veress Dávid fordításában melankolikusan ringató, könnyed, de cseppet sem súlytalan. Az emberi vagy állati testképek, változatos tájleírások (mindenféle hullámzó és ívelt vonalak, kerekded domborulatok, egymásba gabalyodó görbületek) szexuális többletjelentést, buja feszültséget árasztanak. Meglenne rá az esély, hogy a hangnem ettől érzelgős pátoszba fulladjon, és érzékelhető is némi teatralitás az elbeszélésmódban (nem csoda, hogy utóbb színdarab és film készült a műből), de Birgisson legalább annyira ábrázolja tragédiaként, mint önironikus komédiaként főszereplője epekedését, Bjarni lázas tépelődése és lassan kihunyó gerjedelme így legalább annyira megrendítő, mint szórakoztató.

A Válasz Helga levelére erős indítás az újonnan alakult, északi irodalomra koncentráló Ø kiadótól, mely sikeresen bővíti Bergsveinn Birgisson magyar nyelvű kiadását. Az már látszik, hogy egy tematikailag koherens, műfajilag változatos életműről van szó, amelyben jól megfér egymással az archaikus nyelvű tizennyolcadik századi színterű történelmi regény (Elevenélet-patak), a kalandregényes, viking témájú családfakutatás (A ​fekete viking) és a szentimentalista szerelmi történet is. Várjuk a folytatást!

Bergsveinn Birgisson: Válasz ​Helga levelére. Fordította Veress Dávid. Budapest, Ø, 2022. 92 oldal, 3000 Ft.