Xavier de Maistre egzotikus utazása

„A mozdulatlanságra kárhoztatott embernek a végtelen az egyetlen mozgási lehetősége.”

Gaston Bachelard[1]

Xavier de Maistre neve csak a XX. században merült feledésbe, bár – ahogyan például az angol nyelvterületen – nálunk sem volt mindig teljesen ismeretlen (a Körutazás a szobámban két régebbi fordítására a Literán nemrég Tillmann J. A. hívta fel a figyelmet[2]). Franciaországban viszont a XIX. században az író kötetnyi életművét rengetegszer kiadták, és kiadták a XX. században is, bár korántsem olyan gyakran, mint korábban, hogy a Körutazás számtalan fordításáról már ne is beszéljek[3]. És mégis, borítékolható a csalódás, ha az olvasó szeretne a szerzőről bővebb információt kapni: modern monográfia, tanulmány alig van róla[4], az irodalomtörténeti kézikönyvek szerzői pedig (miként annak idején Albert Thibaudet is) egy-két sorral szokták elintézni, ha ugyan nem lábjegyzetben említik a bátyjának, a Restauráció konzervatív ideológusaként és a Felvilágosodás ádáz ellenfeleként ismert monarchista-klerikális Joseph de Maistre-nek szentelt fejezetben.

Hogy miért ez a mellőzöttség? Azért-e, mert a különben francia anyanyelvű Xavier de Maistre, aki a később a nagyobbrészt Olaszországba betagozódó Szárd-Piemonti Királyságban született, a szó szoros jelentésében nem része a franciák „nemzeti irodalmának”? Csakhogy az író, akit sokan a francia próza mesterének tartanak, könnyed iróniájával és világosságával nagyon is belesimul a francia irodalmi hagyományba. Vagy lehet, hogy az a baj, hogy Xavier de Maistre mindig is távol tartotta magát az irodalmi élettől, és egész életében megmaradt amatőrnek, újra meg újra hangsúlyozva arisztokratikus kívülállását? Vagy az, hogy a XVIII. és XIX. század jelentős íróihoz képest egy háromszáz oldalas kötetben elfér egész írói életműve?[5] Szó, ami szó, az elismerés nem egy irodalomtörténésznél gyakran a mennyiségnek is függvénye. Ezekre a kérdésekre alighanem az író életrajzában kell keresni a választ.

*

Xavier de Maistre 1763. november 8-án született Chambéryban[6], amely a Savoyai Hercegségnek volt a fővárosa (ez utóbbi akkor még nem Franciaországhoz, hanem – 1860-ig – a függetlenségére büszke Szárd Királysághoz tartozott). A szárd-savoyai (lokál)patriotizmus a taláros nemességhez tartozó de Maistre-családtól sem idegen. Az író gyermek- és ifjúkoráról mindössze annyit tudni, hogy tizennyolc évesen belépett a Chambéryban állomásozó szárd hadseregbe. Izgalmas eseménye a fiatal Xavier életének, amikor 1784-ben a Mongolfière-testvérek hőlégballonján vállalkozik egy utazásra. Az epizód egyszerre vet fényt az író kalandvágyára és a fizikai-mechanikai találmányok iránti érdeklődésére.

Amikor 1792-ben a francia csapatok elfoglalják Savoyát, de Maistre először a szomszédos Aostába menekül, majd 1799-től – immár őrnagyként – Oroszországban telepedik le; itt előbb miniatűrfestészetből próbál megélni, mígnem bátyja – ő 1802-től a Szárd Királyság szentpétervári követe – könyvtárosi állást nem szerez neki. Xavier de Maistre azonban, vérbeli katonaként, jobban érzi magát a lőporszagú csatatéren, mint poros könyvek között: a cári hadsereg tisztjeként részt vesz a kaukázusi és perzsiai hadjáratokban, majd a Napóleon elleni háborúkban, hogy a fényes katonai pálya befejeztével 1816-ban vezérőrnagyi rangban szereljen le. A húszas évek derekán már nyugalomba vonult orosz főtisztként látogat vissza hazájába, egy ideig Itáliában él, majd 1838-ban (életében először és utoljára) Párizsba is ellátogat, ekkor Sainte-Beuve-vel is találkozik, ő később ír is róla[7]; élete utolsó éveit Szentpéterváron tölti, ahol nyolcvannyolc éves korában, 1852. június 12-én hunyt el, túlélve családját, az évszázadát és talán egy kicsit önmagát is.

*

A hosszú és zaklatott katonaélet nem hagyhatott valami sok időt az irodalmi tevékenységre, meglehet, mindez arra is magyarázat, hogy miért életrajzi ihletésű Xavier de Maistre minden írása. Nemcsak a következőkben bemutatott Körutazás a szobámban, de a többi kisprózája is, mint például a Kaukázusi foglyok (1815) vagy A szibériai lány (1815). Az írás tehát de Maistre esetében csak afféle melléktevékenysége, ha ugyan nem hobbija a fordulatokban gazdag katonaéletnek, mindenesetre jó alkalom arra, hogy a miniatűrfestészetben is jártas szerző élményeit megannyi – stílustól-divattól független – irodalmi miniatűrré formálja. Hogy de Maistre minden komolyabb írói becsvágy nélkül is ilyen kiérlelt kisprózát tudott írni, abba a biztos jóízlés, az irodalmi műveltség, a csalhatatlan arányérzék meg az önirónia egyformán belejátszott. A Körutazás a szobámban feltehetően 1790-ben keletkezett, a kéziratot az író bátyjának, az akkor Svájcban tartózkodó Josephnek is megmutatta; ez utóbbinak annyira megtetszett, hogy 1795-ben Lausanne-ban névtelenül közre is adta.

De Maistre művében csak homályosan utal a Körutazás életrajzi hátterére. Az írót 1789-ben vagy 1790-ben párbajért elöljárói hat hetes szobafogsággal büntetik. Az író azonban az „áristomot”, amely miatt nem érez különösebb bűntudatot, negyvenkét napos kirándulássá, ha ugyan nem felfedezőúttá változtatja. Bár a műnek kétségtelenül vannak irodalmi előzményei, eredetiségét, különlegességét, sőt, újszerűségét nem lehet kétségbe vonni. A szerző ugyanis sok mindent megelőlegez (így a belső monológot, az epikus folyamatosságról való lemondást, a forma rugalmas kezelését, az önreflexiót stb.), amit későbbi irodalmi korszakoknak – legelőször is a romantikának – szokás tulajdonítani. Ráadásul valami kikezdhetetlen derű, rokokó frivolság is belengi ezt a művet, olyan derű, amit még nem árnyékol be a következő évtizedek szkepszise, kétségbeesése, keserű pesszimizmusa. Xavier de Maistre művei ahhoz az átmenethez tartoznak, amely kétféle esztétika között helyezkedik el: egyik a rációt előtérbe toló Felvilágosodásé, másik pedig azé az érzelmekre és mélabúra alapozó időszaké, amelyben már kirajzolódnak a romantika körvonalai.

Ami az irodalmi előzményeket illeti, Sainte-Beuve már az 1839-es portréjában utal Laurence Sterne két művének, az Érzelmes utazásnak meg a Tristram Shandynek a hatására. Nemkülönben Goethe Wertherjének hatásáról is lehetne beszélni. Abban a korban, amikor se szeri, se száma a különféle útleírásoknak és felfedezőutakról készült úti beszámolóknak, és amikor sokan tulajdon hazájukban keresik (és találják meg) az egzotikumot, mintha Xavier de Maistre kisprózája egyben parodisztikus tükörképe is volna ezeknek a műveknek.

Jóllehet a hatások említése korántsem felesleges az irodalomban rendkívül tájékozott de Maistre alaposabb ismeretéhez, érdemes ehhez hozzátenni, hogy ma már sokkal nagyvonalúbban gondolkodunk az eredetiségről, és amíg a műalkotás önállóan „megáll a lábán”, nem látunk semmi kivetnivalót a különféle irodalmi hatások felhasználásában. Már csak azért sem, mert az „utánzást” (már ha egyáltalán illik ide a szó) jól ellensúlyozza a szerző játékossága, üde humora, a szöveg varázslatos bája, hogy a kettős emberi természetnek, „az emberben lakozó állatnak” a Körutazásban kifejtett teóriájáról már ne is beszéljek, amely mintha a Freud-féle tudattalannak volna homályos előképe…

Ha már hatásokról van szó, a korabeli történelmi események sem maradhatnak említetlenül. A francia forradalom Xavier de Maistre életét is feldúlja. 1799-től, a külföldre menekülő francia arisztokratákhoz hasonlóan ő maga is emigráns lesz. A Körutazásban, semmi kétség, a francia forradalom is ott morajlik a sorok között. Olyannyira, hogy a negyvenkét napos bezártság egyben biztonságos menedék is, Montaigne toronyszobájához fogható rejtekhely, ahová elbújhat az egész régi világot elnyelő katasztrófa elől. Ami annyit jelent, hogy a bezártság, jelképesen, a száműzetésnek is metaforája, mint ahogyan a mű frivol hangja, humora, könnyed hangvétele, az irónia meg a fesztelen fölényesség, sőt, a szerzőre jellemző arisztokratikus nonchalance is – mind-mind tiltakozás a véresen komoly francia forradalom ellen.

*

Maga a szerző is büszke lehetett első művére, máskülönben aligha fogott volna bele már 1799-ben a Körutazás folytatásába, amely „Éjszakai körutazás a szobámban” (Expédition nocturne autour de ma chambre) címen sokkal később, csak 1825-ben jelent meg Párizsban. Mivel Joseph de Maistre tapasztalt íróként jól látta az ilyen vállalkozás kockázatait, igyekezett lebeszélni öccsét a tervéről. Xavier azonban nem hallgatott a bátyjára. Szerencsére, mert az Éjszakai körutazás is remekmű, korántsem silány remake-je a korábbi Körutazásnak. Míg az első időtartama negyvenkét nap, a másodiké mindössze négy óra (este nyolctól éjfélig). Ma, amikor egyre nagyobb figyelmet kap az idő problémája, egyszerre rendkívül eredeti és meglepő is de Maistre kísérlete a valóságos idő meg a fiktív idő összehangolására, még akkor is, ha ez (ahogy a 2003-as német kiadás utószója mondja) „inkább szeszélyes játékosság, semmint tudatos művészi koncepció” [8].

*

Ez a hivatásos katona, aki életében fél Európát bejárta, aki ugyanúgy otthon érezte magát Itáliában, mint a cári Oroszországban, az előkelő szalonokban ugyanúgy, mint a fegyverropogástól hangos csatatéren, és aki elsők közt utazott hőlégballonon, egyetlen „kalandját” tartotta csak megörökítésre méltónak, azt, aminek huszonhét éves korában a szobája volt a színhelye. Aligha sejtette, hogy ezt az alkalmi írást, ezt a puszta időtöltésből papírra vetett kisprózát egy nap a francia nyelvű irodalom gyöngyszemeként fogják számontartani. „Elegáns, érzékeny és szerethető író volt – mondja róla Sainte-Beuve –, jóllehet sohase törekedett erre a rangra; nagy érdeme, hogy minden égtájon életben tudta tartani, sőt, gondozni is tudta olaj- és narancsfa csemetéit, holott nem is volt tudatában, hogy ezek a fák mennyire ritkák és értékesek.”[9]

*

Jegyzetek:

[1] Bachelard, Gaston, La Poétique de l’espace, Paris, P.U.F., 1957, 169. o., idézi Ádám Anikó, in „Espace fini, espace infini. La poétique de la contemplation dans le Génie de Christianisme de Chateaubriand”, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae : acta romanica, 1999, 19. kötet, 79-83.

[2] https://litera.hu/irodalom/publicisztika/xavier-de-maistre-nagy-utazasa-1.html Az egyik Szana Tamásé (Révai, Budapest, 1884), a másik Várkonyi Nándoré (Danubia, Pécs, 1925), és mindkettőnek Utazás a szobám körül a címe. A cím régi fordításával az a baj, hogy az utazás a „körül” utószóval a szobán kívül történik.

[3] Az író Körutazás a szobámban című legismertebb művét – csak a XXI. században – lefordították angolra, olaszra (többen is), kínaira, koreaira, spanyolra, finnre, görögre, japánra, perzsára, portugálra és törökre. Olaszországi népszerűségére az a magyarázat, hogy a francia anyanyelvű szerző a Szárd Királyságnak volt az alattvalója, amiért is az olasz „nemzeti” irodalom ugyanúgy igényt tart rá, mint a francia.

[4] Jellemző, hogy a modern tanulmányok szerzői (ahogyan az 1994-es angol meg a 2024-es olasz fordítás elő-, illetve utószójának szerzői is) az életrajzi eseményeket illetően még mindig Alfred Berthier jó százéves monográfiájára hivatkoznak (Xavier de Maistre, étude biographique et littéraire, Librairie Catholique Emmanuel Vitte, Lyon-Paris, 1921).

[5] Ehhez a kötethez még hozzávehetjük a levelezést meg a fiatalkori zsengéket, l. Oeuvres complètes de Xavier de Maistre avec une étude de Eugène Réaume, Paris, Alphonse Lemerre éditeur, tome 1-2, MDCCCLXXVII.

[6] Vagyis öt évvel volt idősebb Chateaubriand-nál, akinek nemzedékéhez tartozik. A Körutazás szerzőjének a Chateaubriand-éval rokon látásmódja jól jelzi – ahogyan ez utóbbi Atala című műve kapcsán Ádám Anikó is utal rá („Espace fini, Espace infini…”, id. mű, 79.) – hogyan tágítja a költői képzelet szinte a végtelenig a külső környezetet. Amit a Körutazás esetében azért is fontos megemlíteni, mert már a címben is a végtelen és a véges ütköztetéséről van szó.

[7] Sainte-Beuve, „Notice sur le comte Xavier de Maistre”, in Oeuvres complètes, nouvelle édition, Paris, Garnier frères, év nélkül, I-XXIX. o. Itt jegyzem meg, hogy a szerző bátyja, Joseph de Maistre is írt egy szellemes és meleg hangú előszót öccse műveihez, l. Xavier de Maistre, Voyage autour de ma chambre, nouvelle édition, Paris, Delaunay libraire, 1821, 1-13.

[8] L. Siegfried Schmilz utószóját, in Xavier de Maistre, Zwei Reisen um mein Zimmer, Winkler Verlag, München, 2003, 129-135. A bevezetőhöz Siegfried Schmilz utószója mellett az 1994-es angol fordítás előszóját (Voyage Around My Room, Introduction by Richard Howard, A New Directions Book), valamint a 2024-es olasz fordítás utószóját (Viaggio intorno alla mia stanza, Feltrinelli, Donata Feroldi esszéjével), továbbá a Voyage autour de ma chambre-nak azt a Florence Lotterie gondozta francia kiadását is felhasználtam, amely 2003-ban jelent meg a párizsi Flammarion könyvkiadó „GF” sorozatában.

[9] Sainte-Beuve, id. mű, VII.