A kiadó nagy volumenű és tudatos marketingkampánnyal ágyazott meg a kötetnek: azon túl, hogy Houellebecq az egyik legkeresettebb és legtöbb nyelvre lefordított francia író, az Anéantir napra pontosan hat évvel a Charlie Hebdo elleni merénylet után jelenik meg. A kötetet – minden bizonnyal tekintettel az azt megelőző Szerotonin négyszázötvenezres példányszámára – már első nyomásra háromszázezer példányban adják ki, ami igen figyelemreméltó mennyiség. Ezen túl a regényt a kiadó szándékainak megfelelően egyfajta misztikus légkör övezi: a beszámolók szerint mintegy hatszáz újságírónak küldtek recenziós példányt belőle, de december 30-ig semmit nem írhattak róla – igaz, aznap minden valamirevaló print vagy online orgánum beszámolt az Anéantirról valamilyen formában.

A titokzatosságra építő reklámstratégia részeként értelmezi a Franceinfo és a L’Express hetilap azt is, hogy Houellebecq még december elején bejelentette egy beszélgetés keretében a Sorbonne-on, hogy nem fog interjút adni a regényről – aztán persze a Le Monde-dal kivételt tett (az interjút végül december 30-án, illetve január 2-án két részletben közölték). Ugyanezen alkalommal derült ki az is, az író maga is részt vett a kötet művészeti tervezésében. Mint mondta, olyan formát választott, ami az ő olvasói ízlésének megfelel, és a kötetet úgy alakították ki, hogy kényelmes legyen kézben tartani. Az elegáns, végig kisbetűs feliratokkal ellátott, fülszöveg nélküli borítót szinte kivétel nélkül minden lap nagyon elegánsnak írta le, ahogy azt is megerősítették, valóban páratlanul kényelmes olvasási élményt ad.

Ami az Anéantir kritikai visszhangját illeti, természetesen spoilermentes recenziók, kritikák születtek – a vélemények pedig határozottan pozitívak a kötetről. „Humanista regény némi pesszimista felhanggal” – írja a Franceinfo, a Livres Hebdo pedig disztopikus jegyeket viselő realista műnek nevezi, amely ugyanakkor nem mentes a romantikától sem. Jean Birnbaum, a Le Monde újságírója a szerzővel készített interjú elején metafizikai elmélkedésbe átcsapó politikai thrillerként jellemzi, amelyet minduntalan megszakítanak a főszereplő Paul Raison álmai. (Érdekes módon egyik cikk sem említi, hogy a karakter esetében mennyire beszélő névről van szó: a raison franciául értelmet, okot jelent, a recenziók szerint pedig a történet elején Paul „egzisztenciális ürességben”, érzelmek nélkül él.) Magáról a történetről annyit tudunk meg, hogy 2027-ben játszódik, a főszereplő Paul a pénzügyminiszter főtanácsadója. Franciaországban éppen elnökválasztási kampány zajlik, amelyet felforgat a kiberterrorizmus. Paul Párizs tizenkettedik kerületében lakik feleségével, Prudence-szal, akivel nincsen gyermekük, és hosszú ideje már valójában csak lakótársakként élnek együtt. Ám Paul édesapja agyvérzést kap, ami sok mindent megváltoztat.

A Franceinfo cikke szerint Houellebecq egy hanyatló, remény nélküli világot mutat be az Anéantirban, amelyben azonban mégis átélhetők kegyelmi, boldog pillanatok – főleg a szerelemnek köszönhetően. A kortárs társadalmat a 19. századi próza mestereinek eszközeivel írja le, olyan gazdag téma- és motívumkincset használva, amelyet nehéz „leltárba venni”. A regény szerkezete – mint Laurence Houot kiemeli – „lassú kameramozgással mutatja a tárgyak felszínét, aztán az eseményeken át továbbhalad a karakterek, főleg Paul belső világa felé”.

Több helyütt olvashatunk arról is, hogy a könyveknek is elég nagy szerep jut a regényben: a szerző nélkülözhetetlen megmentőkként ír róluk, amelyek lehetővé teszik a jelenből való menekülést. Fő funkciójuk, hogy a világ alternatíváját kínálják – írja Houellebecq.

Az Anéantir Franciaországban holnap kerül a könyvesboltok polcaira, de a Flammarion azt is bejelentette, hogy németül, olaszul és görögül már január végén olvasható lesz. Reméljük, hamarosan magyarul is kézbe vehetjük.