A múlt héten Bolla Ágnes három cikkében olvashattak arról az 1749 felületén, hogy milyen világirodalmi kötetek hazai megjelenését várhatjuk 2026-ban. A köztetszés által fogadott írások (az I., a II. és a III. rész itt lelhető) nyomában most az idei utolsó hírszemle is egészen hasonló témával indul, éppen csak e rovatban olyan újdonatúj műveket említve, amelyeknek az elkövetkező hetekben és a közeli hónapokban még nem a magyar fordítása válik majd kézbe vehetővé.

Ilyen, túlzás nélkül rég várt kötet például George Saunders Vigil című új, második regénye, amelyben a Booker-díjas szerző össze fogja hozni egymással a klímaváltozás tárgyát és a túlvilág közegét, méghozzá ezúttal is megidézve – akárha személyes kabala gyanánt – egy szellemet, azazhogy bardót. Ez a könyv már január végén megjelenik, Elizabeth Strout következő regényét viszont csak májusra ígérik: a The Things We Never Say középpontjában egy közkedvelt, ám mégis belső válsággal küzdő – és talán valaminő szuperképességgel is megáldott középiskolai tanár áll (Olive Kitteridge és a többi meghitt Strout-alak időleges távollétében). Szintén májusban érkezik majd az angolszász könyvesboltokba a skót Douglas Stuart harmadik regénye, a John of John, amelyben 2020 Booker-díjasa ezúttal egy, a kanapészörfözéssel felhagyó fiatalember útját követi nyomon a Külső-Hebridák kopár és ismerős, egyszersmind az önmegismerés változatos és meglepetéseket tartogató tájaira. Júliusra pedig harangozzunk be egy regényírói debütálást, amelyet máris figyelemreméltó várakozás előz meg: akkor jelenik meg ugyanis Emeline Atwoodtól az A Real Animal. Ha a szerző nevének olvastán azt gondolnánk, hogy egy irodalmi nepo baby berobbanásáról (pontosabban berobbantásáról) lehet szó, akkor tévednénk, és így talán még érdekesebb, hogy a 2023-ban diplomázott és máris legkevesebb négy díjjal jutalmazott ifjú írónő első regényét már jó előre emlegetik. Nos, az ismertetőkből mindenesetre tudható, hogy a műben a merészen ábrázolt szexualitásnak, a haragnak és a transzcendenciának éppúgy kitüntetett szerep jut, akárcsak az állatvilágnak és a zeitgeistnak.

Végezetül szerepeljen itt legalább egy francia tétel is, mondjuk a 2008-as irodalmi Nobel-díjas, Jean-Marie Gustave Le Clézio új könyve! Büszke kiadója, a nagy múltú és éppily nagy tekintélyű, habár problematikus weboldallal rendelkező Gallimard január 8-án bocsátja könyvvásárlói közkézre a Trois Mexique című kötetet.

E munkájában az idős író – úgy is mint a talán legmexikóibb francia irodalmár – személyes intellektuális panteonjának három mexikói hősét mutatja be:

a XVII. századi költőnőt és a korainál is korábbi feministát, Juana Inés de la Cruz nővért, a szerény terjedelmű, ám annál nagyobb hatású életművel rendelkező Juan Rulfót, a mágikus realizmus legigazibb atyját, valamint a mikrotörténet irányzatát képviselő jeles historikust, a 2003-ban elhunyt Luis González y Gonzálezt.

*

2026-ban persze a múlttal is foglalkozhatunk majd, elvégre jövőre is számos jelentős irodalmi évfordulót kínál fel számunkra az időszámítás és a tízes számrendszer. Főleg mivel az 1926-os esztendő szembeötlően gazdag volt a most majd világszerte centenáriumi megemlékezésekre ösztönző eseményekben. A születéseken kezdve: június 3-án lesz száz éve, hogy a világra jött Allen Ginsberg, október 15-én pedig elérkezünk Michel Foucault hasonló jubileumához. (A Ginsberg-centenárium logóját például már mutathatjuk is, s értesülésünk van a júniusi lisszaboni Foucault-konferenciáról csakúgy, mint a Foucault Circle tavaszi párizsi összejöveteléről.) Éles váltással

azt is megemlíthetjük, hogy január 13-án lenne száz éves Michael Bond, a Paddington nevű mackó atyja.

S ha már e kedves dörmöginél járunk, hát október 14-én lesz kereken száz éve annak, hogy megjelent a Micimackó. Aminthogy 1926-ban adták ki – természetesen posztumusz – Franz Kafka utolsó regényét, A kastélyt is. 2026 legvégén ráadásul egy halálcentenárium is megemlékező és értékelő írások egész sorának megírására, valamint több kiállítás és legalább két fesztivál megrendezésére készteti majd a tisztelgő utókort, hiszen december 29-én lesz száz éve, hogy elhunyt Rainer Maria Rilke. Sőt, mivel idén decemberben volt a 150. születési évforduló, ilyesformán már jó ideje nagyban bent járunk egy összefüggő és kommemoratív Rilke-periódusban, amint erről az idei és a 2026-os programok valóságos láncolata érzékletesen tanúskodhat. Természetesen Vörös István alig pár hete itt megjelentetett Rilke-fordítása és szeptemberi remek esszéje mellett.

De persze a századik és éppígy az ötvenedik évfordulók táján egyebekben és ugyancsak jócskán akad majd keresnivalónk. Például emléksorokkal idézve azt, hogy 1876 júniusában megjelent a Tom Sawyer kalandjai, vagy éppen megint egyszer megragadva az alkalmat, hogy szóljunk a krimi fejedelemasszonyáról, Agatha Christie-ről halálának ötvenedik évfordulóján (január 12-én).