A múlt héten, David Grossman La Repubblica-interjúja kapcsán a gázai háború izraeli megítélésének leginkább önkritikus vonulatáról esett szó e rovatban, ám a véres és tragikus események bírálata tudhatólag döntően kívülről érkezik. Ezt a tényt jelzi és nyomatékosítja az a kollektív felhívás, amely augusztus 7-én jutott a nyilvánosság elé. Máig mintegy 280 nyugati, legfőként brit és ír irodalmár (és egyéb művész) szignálta ugyanis e nyílt levelet, Izrael azonnali és teljes bojkottjára szólítva fel „minden embert, intézményt, kormányt és államot”. A gázai humanitárius helyzet által motivált, merőben sarkos állásfoglalás aláíróinak sorában ott szerepel Zadie Smith, a Trainspotting révén ismerős Irvine Welsh, de éppígy A kültelki Buddha szerzője, Hanif Kureishi és a zenész-dalszövegíró Brian Eno is. Jórészt olyan, közéleti kérdésekben tüntetően aktív személyiségek, akik már a korábbiakban is részt vettek hasonló, Izraelt felszólító és elítélő akciókban.

Az említettek ilyesformán mind aláírták május végén azt az azonnali tűzszünetet követelő, igen kemény hangú felhívást is, amelyben

népirtásnak nevezték az izraeli hadsereg tetteit.

S emlékezetes módon a háború kezdete óta újabb és újabb nyílt levelek és kollektív nyilatkozatok sorjáznak e tárgyban, olykor immár nem is Izrael, hanem úgymond az „anti-palesztinizmussal” vádolt Németország kulturális intézményeinek és rendezvényeinek, vagy épp az Izrael-párti amerikai külpolitikát nem eléggé hangosan és egyértelműen bíráló PEN America díjátadójának bojkottját meghirdetve. A befektetési alapkezelő óriáscég, a Baillie Gifford pedig emlékezetes módon részben az izraeli üzleti érdekeltségei miatt vált nemkívánatossá a brit irodalmi fesztiválok háza táján, dacára nagyvonalú és évtizedes szponzori tevékenységének.

*

A könyves világ támasza és talpköve a könyvesbolt (és persze a tiszta erkölcs). A múlt héten idevágó tudósítások is érkeztek az angolszász világból: egy londoni könyváruházi tumultusról, illetve egy új amerikai ernyőszervezet megalakulásáról. A Waterstones-bolthálózat középponti könyváruházában, a Piccadillyn ugyanis, ahol múlt szerdán BookFestet szerveztek, kedvezményes és exkluzív vásárlási lehetőségeket és szerzői dedikálásokat ígérve. Csakhogy az érdeklődés a várakozásokat messze felülmúló, a szervezés pedig ezzel összefüggésben elégtelen volt, és így az esemény a résztvevői beszámolók szerint veszélyesen túlzsúfoltnak, kaotikusnak, sőt „valóságos földi pokolnak” bizonyult. Az igazat megvallva az ott készült fotók nem mutatják ennyire végletesen vészesnek a könyváruházban kialakult helyzetet, ám a tudósításokban mindenesetre arról is olvashatni, hogy

a rendezvényen megjelent szerzők és érdeklődők (mintegy kétezer könyvbarát) között egyaránt akadt olyan, akin kitört a pánikroham.

A Waterstones csütörtökön őszinte sajnálkozását fejezte ki a kellemetlenségek miatt, ám ugyanakkor a cég illetékesei úgy nyilatkoztak, hogy a jelenlévők biztonsága a legkevésbé sem volt veszélyben a BookFest során.

Amerikában mindeközben megalakult a National Association of Black Bookstores (rövidítve NAB2) nevű egyesülés, amelyet az NBA-ből ismert egykori kosaras és volt sacramentói polgármester, Kevin Johnson hívott életre. Johnson már családilag is kötődik e szcénához, hiszen édesanyja egy kaliforniai könyvesbolt tulajdonosa volt, méghozzá olyan könyvesbolté, amely közösségi találkozási pont gyanánt is szolgált. Az új kezdeményezés, jószerint eme anyai szellemben és összefogásban a 2020 óta létező Black Bookstores Coalition nevű szervezettel, most azt tűzte ki céljául, hogy a könyves világ teljes vertikumát átfogva alakítson ki teljes egyenlőségen alapuló nemzeti és egyszersmind afroamerikai együttműködést.

*

Konsztantinosz Kavafisz (vagy más átírásban: Konsztandínosz Kaváfisz) költőként és magánemberként egyaránt kerülte a nyilvánosságot, így élete sok vonatkozásban mindmáig talányosnak, vagy legalábbis felderítetlennek ítélhető. Ezért is, no meg mert kevés modern lírikusnak van hozzá mérhetően tömeges és minőségi évszázados rajongótábora

(T. S. Eliottól Leonard Cohenig, vagy épp Stephen Fry-tól Kovács András Ferencig),

már jó előre érdemes szót ejteni arról a Kavafisz-biográfiáról, amely augusztus végén kerül majd a brit könyvesboltokba. Alexandrian Sphinx: The Hidden Life of Constantine Cavafy – ezt a beszédes címet viseli Peter Jeffreys és Gregory Jusdanis  közös munkája, melyben a beleérző szerzők megvallottan már-már regényírói szerep felvállalására kényszerültek. Hiszen annyi, de annyi hiány és kitöltendő hézag, a spekuláción kívül más módszerrel meg nem közelíthető enigmatikus mozzanat akad a kavafiszi életrajzban – méghozzá teljességgel az alexandriai literary gentleman rejtőzködő hajlamának és szándékának megfelelően. Kiváltképp vajmi nehezen rekonstruálható a fiúszerető költő érzelmi-érzéki élete, amelyhez alkalmasint még mindig a versek kínálhatják a kérdésességükben is legbiztosabb fogódzót. Ám a feladat oly nyilvánvaló nehézsége, úgy lehet, csak még inkább felajzza a kíváncsiságunkat. Így arról, hogy miként is sikerült az életrajzíró-páros munkája, a könyv kézhezvételét és elolvasását követően jó eséllyel még szó esik majd itt, vagy az 1749 valamely más rovatában.