6 perc világhír! Az év talán legtöbbet emlegetett amerikai regénye díjat nyert, Paul Auster özvegye, Siri Hustvedt írói gyászmunkát teljesít, Debreczeni József több mint hetven éves Auschwitz-regényére pedig francia földön is alapműként csodálkoznak rá. László Ferenc hírszemléje.
Múlt szerdán, vagyis aznap, midőn megnyílt az idén az olasz irodalmat középpontba állító Frankfurti Könyvvásár, New Yorkban rendben átadták a Kirkus-díjakat, valamint az azokkal járó, korántsem megvetendő pénzjutalmakat (díjanként 50 ezer dollár). Amint azt voltaképpen már a döntősökről szóló rövid szeptemberi híradásunk is megkísérelte sejtetni: a fikciós kategóriában ezúttal bejött a papírforma, azaz Percival Everett és az ő széltében telitalálatként értékelt Huckleberry Finn-újrafogalmazása, a James diadalmaskodott. A filozófiai pikareszk gyanánt is jellemzett regény, amelynek
rabszolga címszereplője emelkedett és elegáns angolt beszél s egyebek közt Voltaire elveit vitatja,
túl a Kirkuson két további, még rangosabb díjért is versenyben van, hiszen a James ott szerepel a National Book Awards vonatkozó kategóriájának öt döntőse között, amiként a Booker Prize shortlistjén is rajta lelhetjük ezt az esélyes tételt. Igaz, ez a szembeötlően nyilvánvaló esélyesség a Booker esetén paradox módon akár csökkentheti is a győzelmi sanszot, hiszen a döntnökök itt (hasonlóan a Prix Goncourt mindenkori zsűrijéhez) rendszerint inkább vezetni kívánják a trendet – semmint igazodni ahhoz. Habár mindehhez tegyük hozzá sietve azt is, hogy a Universal Pictures szerződésével a zsebében és Steven Spielberg produceri elköteleződését is bírva Everett akár már további idei díjak nélkül is okvetlenül pályafutása zenitjén látszik időzni.
Ami a Kirkus másik két kategóriáját illeti, a tényirodalmi elsőség és nagyjutalom Adam Higginbothamé lett, aki kötetében (Challenger: A True Story of Heroism and Disaster on the Edge of Space) az oly emlékezetes 1986-os Challenger-katasztrófát rekonstruálta mintaszerű dokumentarista alapossággal. Míg az ifjúsági irodalom fachjában az elismerés Kenneth M. Cadow Gather című regényét találta meg, melyben a humornak, az egymás iránti gondoskodásnak, valamint egy opioid-függő anyának éppúgy fontos szerep jut, mint kiskamasz fiának és az ő Gather nevű, azaz címbeli talált kutyájának.
*
Szintén New Yorkból vehettük hírét annak is, méghozzá a Die Zeit közbejöttével, hogy Paul Auster özvegye, a saját jogán is ismert és elismert irodalmár, Siri Hustvedt Ghost Stories címmel visszaemlékezést ír néhai férjéről. „A méltóság, amellyel Paul távozott, ajándék volt” – ezzel az idézettel indult a német orgánum interjúja, amelyből a világ megtudhatta, hogy a szinte közvetlenül Auster április végi elhunytát követően megkezdett (gyász)munka immár 120 oldalnyi terjedelemnél. S hogy e visszaemlékezés megalkotása határozottan terapisztikus jelleggel bír az írónő számára, azt immár a Guardiannek nyilatkozva így fogalmazta meg az özvegy:
„Nem arról van szó, hogy meg akartam írni ezt a könyvet, hanem arról, hogy haladéktalanul meg kell írnom azt.”
A szöveg talán a jövő év elejére fog elkészülni, pontos megjelenési dátuma tehát még értelemszerűen nincsen, azonban a Paul Auster halálát fájó közös veszteségként megélő globális olvasóközönséget már így is vigasztalhatja a remény, hogy a Ghost Stories révén (újabb) személyes beszámolót nyerhet majd a több mint négy évtizedes kapcsolatról, New York kultikus tiszteletben álló irodalmi házaspárjának együttéléséről.
*
Végezetül következzen az eredetileg 1950-ben megjelentetett magyar Auschwitz-memoár, amely minden jel szerint most, 2023-2024-ben, mondhatni a szemünk láttára válik irodalmi világszenzációvá. Természetesen Debreczeni József Hideg krematórium című haláltábor-regényéről van szó, amely legújabban egy sor világnyelven megjelent, s amelynek angol nyelvű kritikai fogadtatásáról nemrég az Élet és Irodalom közölt összefoglaló jellegű válogatást. Nos, a múlt héten ugyanerről a műről a Le Monde hasábjain jelent meg – Nicholas Weill szerzőségével – informatív ismertetés és méltatás, s A munkatáborok elfeledett tanúja című cikkben a történelmi igazság és a rettenet megragadására kivételes erővel képesnek bizonyuló regény bemutatása mellett az újjászületés, azaz Debreczeni beszámolójának jelenkori váratlan felfedezése is kitüntetett témává válik. Hiszen az évtizedeken át vajmi kevesek által olvasott és emlegetett, ám most a Soá irodalmának legnagyobb teljesítményei, így
Primo Levi és Kertész Imre művei mellé helyezett
Hideg krematórium jelenét meghatározó áttörésre éppenséggel a tavalyi Frankfurti Könyvvásáron került sor: az addig csupán magyarul, illetve szerb fordításban létező regény előtt valósággal megnyitva a világot. A mű avatott francia fordítója pedig az a Clara Royer lett, akit a Saul fia társ-forgatókönyvírójaként ismerhetünk. Ő a Le Monde-nak nyilatkozva Debreczeni teljesítményének árnyaltságát, komplexitását emelte ki, amelynek eredményeképpen az író képesnek bizonyult a sajátjaik kiirtásának pokoli munkájába bevont zsidók ábrázolására csakúgy, mint akár egy német katona néma részvétének a felvillantására.
