Ag Apolloni koszovói albán író 2022 júliusában egy hónapot töltött Debrecenben a Magyar Írórezidencia Program ösztöndíjasaként. A városban írt könyve, a „Piroska: mese felnőtteknek” (Kësulëkuqja, përrallë për të rritur) már tavaly októberben megjelent, és nagy sikere nyomán EU Irodalmi Díjra jelölték.
1749: Több, mint fél év elteltével miképp emlékszik vissza a Debrecenben töltött rezidens időszakra? Mi a legfontosabb, amit magával itt innen?
Ag Apolloni: Tavaly nyáron jártam Debrecenben a Petőfi Kulturális Ügynökség Magyar Írórezidencia Programjának köszönhetően, és csodás napokat töltöttam a városban. Az, hogy ott voltam egy nagyvárosban, ahol a világon senki sem ismert, nagyban segített, hogy teljes mértékben a munkámra koncentrálhassak. Úgy sétálgattam, hogy senkinek sem kellett köszöngetnem, egyedül ücsörögtem a kávézókban, magamban ettem, ittam, és közben nem társalogtam senkivel. Kicsit olyan volt, mintha egy szellem lennék, aki mindent lát, de őt nem látja senki. És ez számomra tényleg ideálisnak bizonyult, mert végig a fejemben pörgő-formálódó regényemre tudtam figyelni. Sok szép emléket őrzök, de leginkább a Nagyerdőt hiányolom, ahová minden reggel kisétáltam. Ez a Nagyerdő segített abban, hogy egyre jobban megismerhessen az én Piroskámat.
1749: Egy konkrét munkatervvel érkezett Magyarországra. Hogyan sikerült tartani a lépést? Könnyen ment, vagy akadtak buktatók?
AA: Az alapötlet az volt, hogy írok egy könyvet, amiben a szerelem és az erőszak váltakozik egymással. De ebből egyetlen bekezdés sem volt meg, egyetlen sor sem. Ám Debrecenbe érkezésem után néhány nappal belevetettem magam a munkába, és mire magam mögött hagytam a várost, kész voltam a könyv első változatával. Nem volt egyszerű menet, ugyanis érzelmileg eléggé megviselt. Kínzó légzési problémám is lettek, úgyhogy igyekeztem az írással, nehogy ne tudjam befejezni a regényt. Sokszor attól tartottam, ez az utolsó művem – aki olvassa, érezheti benne az elmúlás leheletét…
1749: Meséljen a kötet megjelenéséről és azonnali sikeréről!
AA:A könyv októberben jött ki, Koszovóban és Albániában egyszerre, és rögtön nagy figyelmet keltett, azonnali volt a siker. Számos író–olvasó-találkozót, könyvbemutatót szerveztek, többek közt a Koszovói Nemzeti Könyvtárban, könyvesboltokban, iskolákban, múzeumokban. Meghívtak tévé- és rádióműsorokba, írtak a könyvről a lapok, az internetes oldalak. Végül megtörtént az is, hogy az Európai Unió Irodalmi Díjára jelölték, ami számomra váratlan fejlemény volt, és még inkább megnövelte a regényem iránti érdeklődést.
1749: Mit jelent az ön számára ez a jelölés?
AA: Természetesen nagy öröm, főképp azért, mert ezáltal európai íróként jelenhetek meg. Mindig is a nemzetek fölött irodalom híve voltam, hogy a különböző határokat, kerítéseket végre elfeledhessük. A Piroska természetesen egy egész Európában jól ismert mese, de az én Piroskám visszamegy a mesék gyökeréhez, Európa mitikus kezdeteihez. Hiszen a Piroskán tett erőszak számomra indirekt kapcsolatot jelent az Apolló által üldözött Daphné történetével, sőt a Zeusz által elrabolt és magáévá tett Európé legendájával is. Ezért, ebből szemszögből nézve mind közül ez a leginkább európai témájú kötetem.
1749: Mit vár a jelölés után? Mik a tervei?
AA: Igazából nem várok semmit. Az írás számomra annyi, hogy leírom, ami kikívánkozik belőlem. A nap 24 órájában írok, van, hogy egy ceruzával, máskor egyszerűen csak fejben. Még alvás közben is írok, az álmaim is a műveim részét képezik. Azt még nem tudom, mi lesz a következő kötetem, bár sok félbemaradt kéziratom vár, amik meglehetősen különböznek egymástól. Egyszóval nincs más tervem, mint írni. Voltaképp ez éltet.
(Az Európai Unió Irodalmi Díja idei jelöltjeinek listáján 13 ország alkotói és műveik szerepelnek. Közülük választja ki a héttagú európai zsűri a díjazott könyvet és az öt különdíjast, az ünnepélyes eredményhirdetés pedig április 28-án, a Lipcsei Könyvvásáron lesz.)
