6 perc világhír! A férfi szerzők pártolásáról, az első regényoldalak jutalmat érdemlő fontosságáról, valamint a könyv nagy múltú montpellier-i komédiájáról szól László Ferenc e heti hírszemléje.

Mi tagadás, kevés elkoptatottabb téma akad a regények körül, mint a híres első mondatok idézgetése, listázása és elemzése.

A fantáziát megragadó regénykezdetek fontosságáról és népszerűségéről tanúskodott a legutóbbi időkig, még ha a visszájáról is, a fejedelmi pofaszakállú (vad)romantikusról, Bulwer-Lyttonról elnevezett versengés is (Bulwer-Lytton Fiction Contest), amely mókás kedvűen a nagy műgonddal megkomponált, lehető legrosszabb első mondatokat kereste és jutalmazta. Pedig úgy lehet, a mindenkori első mondatnál mégiscsak meghatározóbb jelentőségű az első pár oldal által keltett benyomás, és erről tanúskodik az az új angolszász pályadíj, amelynek kitűzéséről a múlt héten értesülhettünk. The Next Big Story – így hívják a kezdeményezést, amely 75 ezer fonttal (vagy másként 100 ezer dollárral) kívánja jutalmazni a legjobb, pontosabban a legígéretesebb első regényoldalakat. A jelző igazítása nem puszta szószaporítás volt, ugyanis ez a verseny a reménybeli írók, a kiadók figyelmét hagyományosan csak igen nehezen kivívó pályakezdők és outsiderek számára kínálja fel a nagy lehetőséget. Méghozzá úgy, hogy a díjra benevezendő regénykezdetnek egyáltalán nem szükséges már kész műhöz tartoznia – sőt, az alapító vállalat, a kreatív írás üzletágában érdekelt The Novelry a pénzjutalmon túl egyéb segítséget is ígér a legkecsegtetőbb indítások folytatásához és befejezéséhez. A zsűri munkájában olyan celebritások vesznek majd részt, mint Yann Martel, a színésznő Emma Roberts vagy a Bridgerton-regényfolyam teremtője, Julia Quinn. A brit, amerikai, kanadai és ausztrál versenyzők egészen július legvégéig benevezhetnek a díjra, mindössze 1500 szóból álló, azaz nagyjából háromoldalnyi szöveg elküldésével. A szervezők csupán annyit kérnek, hogy azért ne mondat közben szakadjon…

*

A fenti díjalapítás tíz tagú zsűrijében a Pi élete szerzője az egyetlen férfiú, így eme ivararány említése már át is segíti beszámolónkat a következő témához. A napokban ugyanis arról is hír érkezett, hogy Conduit Books nevezet alatt új kiadó létesült Nagy-Britanniában, amely férfi szerzők jelenlétének fokozását, a férfi hangok szépirodalmi jelenlétének öregbítését tűzte ki célul. Merthogy az író és irodalomkritikus alapító, Jude Cook szerint a sokáig uralgó „toxikus férfidominancia” visszahatásaként mára drámaian, sőt vészes mértékben kedvezőtlenné vált a kiadói és az egész könyves közeg a férfiak, különösen az írói pálya kezdetén álló fiatal férfiak számára. Minden irányból tárgyalható és cincálható, nyilvánvalóan érzékeny téma ez, hiszen az egyik megközelítésben napjaink brit és amerikai irodalmának női trendje nem csupán a férfiak alkotói, de a férfiak olvasói jelenlétére is kedvezőtlenül hatott. Számos vélemény szerint olyannyira, hogy (amint arról egy korábbi alkalommal e rovatban is szó esett)

a maszkulinitásukban magukat fenyegetve érző és az olvasástól is elpártoló fiatal férfiak érdeklődése – túl a videójáték- és pornófüggésen – egyre inkább az úgynevezett „manosphere” vezérürüi, no meg Trump, Farage és társaik felé fordul.

Mások viszont már helyből többé-kevésbé túlzónak vagy éppenséggel a közösségi oldalakon sárban meghempergetendőnek ítélik Cook kezdeményezését. És aligha kétséges, hogy az arányeltolódás mértéke valóban egészen változatos módokon latolható, és persze szintoly sokféle adat felemlítésével árnyalható is. Mert jóllehet azt sokan beszédes, mi több: árulkodó tény gyanánt azonosították, hogy a Booker Prize tavalyi shortlistjén öt nő és mindössze egyetlen férfi szerepelt, ám erre az arányra rögtön ráfelelhető az, miszerint a 2023-as döntős szerzők sorában viszont Paul keresztnevű szerzőből is több akadt, mint nőíróból. Szemmel láthatóan olyan téma ez, amelyben a frappáns riposzt és parád riposzt könnyebben megterem, mint a szenvedélymentes tárgyilagosság.

*

Befejezésül essen pár szó a könyv közelgő színjátékáról, azazhogy a Comédie du Livre pénteken induló rendezvénysorozatáról: a könyves fesztiválról, amely 2025-ben immár a negyvenedik alkalommal kerül megrendezésre az okszitán nagyvárosban Montpellier-ben.

Ott, ahol hajdan Rabelais, Nostradamus és Paul Valéry járt egyetemre, és ahol a voltaképpeni főtér a Place de la Comédie nevet viseli, idén is nagynevű és divatos szerzők sora fog megjelenni:

visszatérőként, akár a már hírrovatunkban is emlegetett Maylis de Kerangal, vagy új díszvendégként, mint a regény és film révén egyaránt ismerős Nathalie második élete sztárszerzője, David Foenkinos. S nem mellesleg e fesztivál keretében adják majd át az 1974-ben sci-fi-díjként megalapított, ám ma már a fantasytől a disztópiáig seregnyi zsánert magába foglaló spekulatív fikció legjelentősebb franciaországi elismerésének számító Grand prix de l’Imaginaire-t is, amelynek összesen tíz kategóriájában ezúttal is olyan jól ismert alkotók esélyesek a díjak valamelyikére, mint a transzfeminista sci-fi gall vezéralakja, Sabrina Calvo, a Watchmen képregényes univerzum atyja, Alan Moore vagy az űropera (space opera) harcos-melodramatikus altípusának walesi kismestere, Alastair Reynolds.