A lap felső részén viharfelhők gyülekeznek.
A falon túli végtelen terében szétszórt
fásult vesszőket és kötőjeleket hangosan olvasod fel.
A falon túl a madarak építenek bő vérellátású tornyokat
amelyeken valaki más fészkel majd.
Valaki, aki vissza tud térni.
A lépcsőházban elveszettem egy magocskát,
A hálószobánkban kinőtt egy fa.
A fa alatt, a szemünk előtt.
Őrt áll, gyökerei a parkettát roncsolják.
A szemek a kompozíció szempontjából figyelik a történeteket.
A hasadékok a haladási irányt jelzik.
Egyszerre beszél minden szövetünk.
Idegen szavakkal. Sajátommá fogadom őket.
Valaki majd kölcsönöz egyszer egy otthont, jelentésekkel.
Tollat, papírt hozok.
A kő nem akarja ezt a játékot játszani velem.
A kő valódi. A magocska valódi volt.
Mifelénk az ember vízzel főzi az életet.
Minden pénteken átjárok szembe, öntözöm az idegen boldogságot.
Hangyamód. Vagy inkább mint a tücsök.
A fáradt irodaház arra vár,
hogy beköszöntsön az éjszakai nyugalom. Ígérd meg,
hogy sose kell odamennem.
A madarak tisztítják meg a tájat a veszélyeztetett fajoktól,
majd kimerülten alszanak el.
Sosem látok majd ennél gyönyörűbb násztáncot.
A mű eredeti címe: hnízdění