Hajnal és tamariszkuszok – a sáfránysárga ég alatt,
és malmokat hajtó női kezek.
A folyóparton papagájok – a társukért rikoltanak:
eljött a Nap, megszülte a Kelet
az országút porában, sikátorok szagában
a nyúlós párában. Miközben otthon
fehér fagyöngy, vörös magyal: Angliában vidám a dal;
de mi jut Indiába a dalokból?

Nappal és tamariszkuszok – kék égből bámulja a fény,
hogy tehenek vonszolják az igát,
s az úton visznek Valakit, akit elhagyott a remény,
a hágóhoz, gomolygó ködön át.
Rámához fohászkodjatok; tartva vezeklő társatok,
Rámához, meghall-e benneteket?
Nekünk itt van a zsoltár; és vár egy másik oltár,
és kívánunk egymásnak szépeket.

Tamariszkuszok délidőben – forró a nap felettünk;
de Angliába fakón érkezik;
ott az egészségünkre isznak – azok, kiket szerettünk,
s elfelednek jövő karácsonyig.
Kint küszködés szüntelenül, és keserves honvágy belül,
a tenger itt tart, a táj idegen;
olcsón kelt el az ifjúság: felváltottuk az aranyát,
s már látjuk, mit nyertünk az üzleten.

Alkonyat, tamariszkuszok, papagájok raja kering,
az otthonunk felé lesüllyedő nap
utolsó sugara kigúnyol; élethossznyi bilincseink
– bármerre kószálhatunk – visszahúznak.
Kemény szolgálat, gyatra bér; ez a rongyos ruhájú, vén
India, a fajtánk zord mostohája;
és ha a templomába léptél, többé nem ereszt ki a szentély;
az ajtó bezárult, minden hiába.

Sötétség, tamariszkuszok, és baglyokkal huhog az éj,
a templomból kürtök visítanak,
meddő évek mögöttünk, előttünk nincs remény.
Becsüld meg, ó! Karácsony ez a nap.
Tarts békét, és jöjjön az ünnep: baráttal és szomszéddal üld meg,
mondd, hogy kasztunkhoz illően vidám volt.
Ha a mosoly erőltetett, melyet szomorúság követ,
nyertünk egy újabb szánalmas karácsonyt.

*

A fordító jegyzete:  Az eredeti vers (Christmas in India) 1886. december 29-én jelent meg a Pioneer című újságban, Lahore-ban, az indiai Punjab tartomány fővárosában (ma Pakisztán).

Kipling nálunk regényeiről ismert, de költőként is jelentős volt – A dzsungel könyve szépségét a majd kilencszáz sornyi versbetét teszi teljessé. A középkori gyökerű angol mintázatokat virtuóz módon alkalmazza az egzotikus helyzetekhez – itt a karácsonyt ambivalensen, kevés örömmel, honvággyal megélő angol gyarmati diaszpóra szomorúságához.