Oxford, New College

Lám, egy seregély, igen, egy itt maradt télre             
a városban, a College-ban, a templom előtti fa koronájában,
ahol a karcolást keresem legutóbbról, az emlékezet
sebét, mely nem forrasztható be.
Egy seregély téli ruhában, lyukacsos sutyorgása,
mellyel engem utánoz, és ami, mint a hab, elpárolog.
Álmos szívem, a saját félelmeiben fürdetett,
a jól ismert szavakra vár, a szívdobbanásra,
amely a nevetéssel szövetkezik.
Egy seregély. És fölötte, a templomtorony fölött
egy kánya köröz, amelyben megörökül a hit,
hogy még életben maradunk.

Graz

Az óratorony mellett
egy császárfát
kaparintott meg a fagy.
Odalent rohan a Mura,
mintha mi sem volna könnyebb,
mint a súlyos vizet
sebesen átgörgetni a városon.
Nincsenek megfejtésszavak.
Hódaranehéz a levegő
és túlzottan ködsűrű ahhoz,
hogy búcsút lehessen venni a kegyelemtől.
Szüntelenül diktál a folyó,
de senki nem írja, amit mond,
egyedül a lompos varjak.

*

A versek eredeti megjelenési helye: Mein Europa; HAYMON Verlag, Innsbruck–Wien, 2019.