A csigolyáimon át
a gerincem tövéig
ereszkedő
kötél
mostanra elvékonyodott.

A kemoterápia alatt a macskánk szolidaritást vállalt velem,
a kemény deszkapadlón
hagyta a bajuszát,
én pedig összegyűjtöttem az összes makulátlan, fehér zárójelet,
és elültettem mindet
a föld torkába.

A karantén alatt
megtanultam levágni barbár
hajadat. Azóta folyton égnek áll:
így tiszteleg emelt szintű barbaritásom előtt. Arra az esetre,
ha meghalok, ígérd meg, hogy megkeresed nehéz fonatom
és eltemeted –

szükség lesz egy kötélre,
hogy legyen mivel leengedni a földbe,
a biztonság kedvéért többet is elástam
különböző stratégiai pontokon,
mert kell majd egy háló is,
ami megtartja a testemet.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: In the Event of my Death, The Nation, 2020 november.