Olyan egyszerű... elhelyezni a koronát
egy kifejezéstelen arcú zugprókátor kezében,
kinek turbánszerű fejdíszét nyílvessző szúrja át,
olyan egyszerű összefonni a töviseket,
volt utána illesztéki próba? Nem hiszem,
viszont megkérdőjelezem, ami történt,
mivel a korona még nincs egészen ott,
nincs egészen ott, ahol látszik,
egy vörös hajú, fehér bőrű Krisztuson.
Ő a nagy bibliai Ő, Része a
megkérdőjelezhetetlen triónak, a Szentháromságnak,

az emberi kereszt, talán,
amit egy másik hegyes orrú farizeustípus tart,
nagy, fekete, furcsa kalapja tökéletesen illeszkedik,
de az az orr az, amiben kételkedem, látom,
Bosch lefelé irányít, hogy behúzzon egy másik
felfelé mutatót, balról alulról felfelé,
egy orr, amiről egy másik ecsetvonás alapján
gyorsan mondanám, hogy Dante-orra,
a vörös csuklya szintén rá emlékeztet, de Hieronymus,
kedves Hieronymus, biztos vagyok benne, hogy ez
egy másik körmönfont lélek csupán, akit berendeltek,
hogy betakarja a Messiást, aki egyre inkább
Shakespeare-re hasonlít, fejét lehajtva szól,
"Micsoda korona egy ilyen embernek,
mint én, hogyan köszönhetném meg hármotoknak,
leplemben, fehérebben, mint valaha, nem tudva mást,
csupán a jövőt, amit Atyám ígért."

*

A vers eredeti címe: Bosch paints another white Christ (kéziratban).