Ki az, ki biztos lépteivel meri kísérteni a pusztaságot, hol csak a természet lába járt? A szemlélődés az, a szürke reggel lánya! Fenségesen jár, és tiszta pennájával a bölcsesség nevét írja rá minden virágra, most mélyre hajol és az én fülembe súgja „Ó, ember, mily nagy és mily kicsiny vagy! Ó, ember, minden pillanatnak rabja, örökkévalóságnak ura! Látod, hol ül öröm a festett orcán? nem szégyell ilyen helyet, és illetlenül itt tartózkodik, hogy a rágalmakkal mit se törődjön? Ó, milyen szerény ruhát visel az igazi öröm! Akik boldogságot akarnak, mélyre kell görnyedniük, hogy megleljék; virág az, ami nyílik minden völgyben. Hiú, ostoba ember, ki magas sziklákon kószál, ahol azt képzeli, óriássá lett, mert a szél dagasztja köntösét! Jöjj, alázatosság, vedd el és viseld szívedben; tenmagad ura légy, azután leszel mindennek ura. Lárma pöröl utca hosszat, és a város füstjében pusztulás lebeg; de ezekre a földekre, és e csendes erdőkre, valódi örömök szállnak: itt építsd fészkedet; itt verd le cövekedet; öröm virul körös-körül; megszámlálhatatlan szépség nyílik; a zöld fű örömben fakad, és leveleket csókol az élénk levegő; a bársonyos mező mentén patak nyújtja medrét, ezüstös lakói mulatnak s játszanak. Az ifjú napfény úgy örül, mint a hajtásra készülő vadász: az égre rohan fel, és megragadja a nappal halhatatlan harci ménjeit; az ég a csilingelő lószerszámoktól ragyog! Diadalmenetben követ évszak évszakot, míg légies zene tölti meg örömteli hangokkal a világot.” Így válaszoltam: „Mennyei istennő! Halandóságba vagyok burkolva, a testem börtön, csontjaim a halál keresztfái, nyomorúság boltozza kunyhóink tetejét, és úgy ömlik az elégedetlenség, akár a patak. Bölcsömben a szomorúság aludt velem már gyermekkoromban is; az követett fel és alá a házban, mikor felnőttem; ő volt iskolástársam: ekképpen volt nyomdokomban és játékaimban, amíg olyanná nem vált nekem, mintha a testvérem lenne. Kietlen helyeket és temetőket jártam be vele; s gyakran találtam magam sírkövön ücsörögve, oldalamon a szomorúsággal.”

*

A szöveg eredeti címe: Contemplation.

A fordító köszönetet mond Nádasdy Ádámnak a javításokért.