2015-ben az északír Jan Carson minden nap írt egy egypercest egy képeslap hátuljára, aztán elküldte valamelyik barátjának. Ezekből a képeslaptörténetekből szemezgetünk mostantól.
38. hét – 2015. szeptember 20.
Belfast, Katedrális-negyed
Paddy Brown részére
Tegnap éjjel összefutottunk egy Cornmarket körül ténfergő spanyol pingvinnel. Esett az eső, ahogy Belfastban szinte mindig, és nem volt nála esernyő.
– Olyan helyet keresek, ahol ír zenét játszanak – mondta erős akcentussal. Madridból ugrott át egy kis időre.
Elvittük a pingvint a Duke of Yorkba. Vasárnap délutánonként ott jön össze pár ír zenész. Majdnem fél órába telt, hogy átérjünk a városon, a rövid lábai miatt.
Az ajtónál a kidobóember nyomatékosan közölte velünk, hogy pingvineknek a belépés tilos.
Erre mi: – De hát csak egy kis időre jött, és nem úgy van, hogy most már szívesen látjuk ebben a városban a vendégeket?
– Aha – mondta a kidobóember –, bocsánat, azt hittem, helyi pingvin. A turistapingvinek egészen más lapra tartoznak. Erre tessék, csak bátran. Egy Guinnesst is le fog gurítani, nem igaz?
A spanyol pingvin legurított egy korsó Guinnesst, majd egy másodikat is. A harmadikra egyértelművé vált, hogy a pingvinek nem bírják az alkoholt, mert már az asztalon ropta a flamenco pingvinváltozatát, és fényképeket gyártott a Facebookra.
*
A szöveg eredeti címe és megjelenési helye: Jan Carson: Postcard Stories. Birmingham, Emma Press, 2017.
