A jövőbeli hars diadal özöne...

A jövőbeli hars diadal özöne
Meg az emberi fajta helyett
Odaveszve kupám - az apák öröke -,
Odaveszve derű, becsület.
 
Nekem ugrik a század, a farkasölő,
De nem ordas eremben a vér.
A Szibéria-bunda alá gyömöszölj,
Hova gyűrve a sapka befér.
 
Hogy ne lássam a gyávát, a sár-ragacsot,
Se kerékben a csontot, a vért,
S hogy az éjben a kékszínű rókarajok
Sugarazzák a lét gyönyörét.
 
Oda vess, hol a zord Jenyiszejt lepi éj,
S a fenyő hol az ég fele tör,
Mivel nem csikaszé az eremben a vér,
S velem egyjogú az, ki megöl.

Álmatlanság. Homér. Vitorlarengeteg

Álmatlanság. Homér. Vitorlarengeteg.
Feléig olvasom a hajók sorolását:
E hosszan elnyúló daruraj vonulását,
Mely Hellász ó-egén útra kerekedett.
Mint darvak éke fenn, idegen ég felé -
Királyok homlokán isteni tajték sója –
Hová úsztok, hajók? Mit érne puszta Trója,
Akháji férfiak, ha nincsen Helené?
A tengert és Homért a szerelem, mi hajtja.
Kit hallgassak tehát? - Lám, már Homér se szól,
A tenger feketén harsányan szónokol,
S az ágyfejemhez ér lassan súlyos robajja. 

*

A versek eredeti címe: За гремучую доблесть грядущих веков...; Бессонница. Гомер. Тугие паруса.