Ondřej Hanus: Holešovice pályaudvar (3.)
Fotó: NLD
Ondřej Hanus: Holešovice pályaudvar (3.)

VII

elvettétek a házunkat elvesszük a városotokat

miközben az önsajnálat az átkelés jogát gyakorolta
beindult egy méhen kívüli hajtómű
az eset és a vetület összekapcsolt eleme
nem ‘de’ hanem ‘mert’
nem ‘de’ hanem a bűntudat kvantum menstruációja
álomtöredékek a pre-tudat limbójában
elidegenedett mint az anyaságban való részesedés
földalatti gyík tizedeli a petefészkeket
a nyelv középen bújik elő
fejünkben ezt hívják árulásnak
a maszturbáció elmélyíti a hiányt
kiegészítő jelentések számadása
ahol az ember nem lát ott csak a sírás marad
hibátlan szaltó a magzatvízbe
elvettétek tőlünk a méhünket elvesszük a világotokat


VIII

a hegyekben szexelek Theresával és Marekkal

a szürke macska mindig csak a szakadék túloldalán áll meg
ami gondosan megrendezett emlékenységgel van tele
végleg beleegyezik a kiváltságosok
nemszimbolikus kasztrálásába
a menekülés a menekülés napján lép hatályba
a menekülés a támadás napján lép hatályba
mindegyik egyre megy
futó nemfutó apatit apátia
a száguldó nyelv lassítja a világot
az árnyék ott kezdődik ahol az anya véget ér
az emlékezet isiászára tapogatózó mutatóujj kúszik
a gyermekkor hermetikus pátoszát sugározva
az átfedések díszítőelem státuszt kapnak
a tárgyat egy kutya az alanyt egy macska őrzi
a nemszimbolikus kasztrált kiabál velem álmában
hogy az élet lehet elszart vagy elbaszott

A vers szerzőjéről
Ondřej Hanus (1987)

Cseh költő, műfordító. 

A fordítóról
Sirokai Mátyás (1982)

Költő, zenész, szerkesztő, műfordító. Négy kötet szerzője, melyek közül a legutóbbi, a Lomboldal 2020-ban jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában.

Kapcsolódó
Ondřej Hanus: Holešovice pályaudvar (2.)
Ondřej Hanus: Holešovice pályaudvar (részlet)