IV

a test az elmém egyik rétege és az elmém a lelkem bőre

ne aggódj anyu majd nő neki is
miért lyukasztod ki a fülét gyere megnézni az esti mesét
az emlékezet ott kezdődik ahol a képi világ véget ér
nem tudsz kibújni a félelemből nem tudsz kijutni a szorongásból
amit a zsebedbe teszel azt a párnád alatt találod
a mocsárban egy vízhulla embriópózban
az új barátod egy óriási lyuk a talpadon
minden ide tartozik úgy hozom neked az álmokat mint a virágokat
tájak amiket még sosem láttam
nők akiket sosem érintettem meg
nők akik elragadtak belőlem egy darabot
és most nőj fel te kibaszott kis abortált
a szorongás egy lyuk
a szorongás egy évelő
a szorongás egy vadmacska

V

egy játékban három karakter áll előttem
egyikük úgy mutatkozik be hogy ő a halál

fel kellett volna vágni
ki kellett volna rugdosni
ki kellett volna nyesni
hogy kiguruljon és bűzt árasszon
hogy az emlékezet ráncos csecsemője
kés alá feküdjön
feldarabolják és idegen asztalokra porciózzák
anyu el kellett volna vetetned engem
mihez kezdjek ebben a világban most hogy igazán gyerek vagyok
minden egy kicsit nagyobb mint amilyennek látszik
nyesedéknek szánták
ki kellett volna tépni
egyszer kellett volna születnie
kétszer kellett volna születnie
háromszor kellett volna születnie

VI

nem igaz hogy élni csak aludni és álmodni jöttünk ide

mint egy íj ami csak az egyik oldalról feszül
miközben a másikon elszakad
íaz álmokba csak a gyermek átázott pizsamájában léphetünk be
az emlékeket pedig a tudat anyapókhálója őrzi
válságos hadjárat a hüvelyen túli földre
a szisztematikus hús fésülése
egy ismeretlen test ismerős árnyékot vet
az anyaméh az ember legjobb barátja
de nincs szörnyűbb sors mint fiúvá válni
egy életre szóló játék a harmadiknak lenni
a meg nem értett hüvelykujjak agresszív morfológiája
szenteltessék meg a gyermekkor rituális tisztátalansága
az íjhúr megmerevedik mint a besózott köldökzsinór
az íj az egyik oldala a petyhüdtségig feszül
a másikat pedig egy nemgyermek keze töri el