Ondřej Hanus: Holešovice pályaudvar (részlet)
Fotó: nld
Ondřej Hanus: Holešovice pályaudvar (részlet)

I

a szürke kandúr felültetett a fekete gepárdra
és megmentett az üvegházi kígyótól

az első versszak dönt
a holešovicei aluljárón át vissza Anyához
az elbeszélés légmentes álma kipirult mikroelbeszéléseket szül
minden dolog a lényeg ekfrázisa
és a lényeg isten ekfrázisa
ez az anyag utolsó alkalmazása
egy üveg vodka pedig anyamell
a tudattalan pedig vízhajtó mint a sóska
szürke kandúrfalka rohangál némán a réten
merev tekintetek és kitátott szájak
minden kisebb egy kicsit mint amilyennek látszik
a szintaxist végérvényesen a nyelv megsértésének nyilvánították
és az álom az egyetlen amin nem lehet ironizálni
így egy jól megválasztott jégcsap simán átszúrja a koponyádat
a lélegzetedet annak tartogatod akinek szüksége van rá
de nem tudod meg amíg meg nem tudod

II

özönvíz van a földön néhány ember meg fog halni
mások halakká megint mások angyalokká válnak

az összes nap közül csak a márciusinak van értelme
egy segglyukra vagy egy karalábéra hasonlít
csak a cigaretta első három slukkjának van értelme
a holešovicei pályaudvaron négy korona egy szál
újra gyerek vagyok
lepkéket és tyúkokat ölök
újra felnövök
és melltartó reklámokra maszturbálok
a Vlasty vagy Květů hátsó oldalára vagy ki tudja
míg a többiek izgatottan figyelik mi lesz belőlem
te leülsz középre és a korlátok égni kezdenek barátom
lefekszel és lángra kapsz te is
alattad fekete bőr és Anyád árnyéka a fejed mögött
miért volt apa előbb mint én
ezt az árulást túlinni

III

egy trambulintenger vesz körül
ugrálok rajta és nem tudok leállni

inkább menekülés mint kutatás
ez a lyuk az első ajtóhoz vezet
előzetes boncolás kalapáccsal a nyelvbe
aki lehámozza a vakolatot azt megeszi egy éjjeli lepke
aki megérinti az ágyékát az ismeri a borzasztó hiányt
elképzelem önt meztelenül doktornő
körberajzolom
téves intézkedések gyűjtője vagyok
lehetetlen lerombolni a gátat
minta az elfeledett húsból
a határozószó és a segg egybeesése
egy mutatóujj elkezdi összekötni az össze nem függő pontokat
a tenyér egy kövér hentes vaginájává változik
nem tudod betömni kenyérrel de hússal megfojthatod
inkább kutatás mint menekülés

*

A fordítás a PesText cseh-magyar műfordító műhelyében készült.

A vers szerzőjéről
Ondřej Hanus (1987)

Cseh költő, műfordító. 

A fordítóról
Sirokai Mátyás (1982)

Költő, zenész, szerkesztő, műfordító. Négy kötet szerzője, melyek közül a legutóbbi, a Lomboldal 2020-ban jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában.

Kapcsolódó
Ondřej Hanus: Holešovice pályaudvar (2.)
Ondřej Hanus: Holešovice pályaudvar (3.)