Ljuba Jakimcsuk: Ima
Fotó: pexels.com
Ljuba Jakimcsuk: Ima

Miatyánk, ki vagy a mennyekben
a teliholdban
és az üres napban
óvd meg a haláltól szüleimet
akiknek a háza tűzvonalban van
és nem akarják otthagyni
mintha koporsójuk lenne
óvd meg
a férjem, aki a háború
és a folyó másik oldalán áll
és puskájával azt a nyakat célozza
amelyet valaha csókolt

magamon hordom ezt a golyóálló mellényt
és nem tudom ledobni
olyan, mint egy anyajegy a bőrömön
magamban hordom gyermekét
és nem tudom kitépni
a gyermeken keresztül uralja testemet
magamban hordom ezt a Szülőföldet
és nem tudom kihányni
mert olyan, mint a vér
az ereimben folyik

mindennapi kenyerünket add meg az éhezőknek
add, hogy többé ne egyék egymást
fényünkből adj a sötétben élőknek
és legyen nekik világos
és bocsásd meg nekünk lerombolt városainkat
bár mi ezt nem bocsátjuk meg ellenségeinknek
és ne vígy minket kísértésbe
hogy elpusztítsuk ezt a romlott világot
de szabadíts meg a gonosztól
hogy ledobjuk a szülőföld terhét
mint egy olcsó golyóálló mellényt
amely nehéz és alig segít

óvd meg tőlem
a férjemet, a szüleimet
a gyermekemet és a szülőföldemet

A vers szerzőjéről
Ljuba Jakimcsuk (1985)

Ukrán költő, drámaíró, forgatókönyvíró. 

A fordítóról
Nagy Tamás (1996)

Költő, műfordító. 

Kapcsolódó
"Ukrajnában ma új jelentések születnek" (beszélgetés Ljuba Jakimcsukkal)
Ljuba Jakimcsuk versei
„Állandó mozgásban van ez a költészet” (Beszélgetés Vonnák Diánával)
Nagy Tamás (1996) | 2023.02.24.
"Nap mint nap inspirálnak a harkiviak" (Beszélgetés Julija Iljuhával)