Már égtek az utcai lámpák mindenfelől
és ragyogtak a feldíszített karácsonyfák. Petárdák, rakéták, tűzijáték.
Az ünnepi lövöldözés kellemes légkört teremtett,
egészen otthonosat.
Összebújtunk a hideg szobában
a másikhoz simulva hallgattuk a robbanásokat,
gesztenye sült a sütőben. És azt gondoltuk,
hogy megmenekültünk, hogy biztonságban vagyunk.

*

Lassan indulok el, mintha sétálnék,
rakosgatom egymás után a lépéseket, akár a mondatokat a gyermek,
egy rosszul megtanult leckét, dadogósan mondva fel mi eszébe jut.
Megpihenek időnként az elém hullt árnyak némelyikére támaszkodva,
az út menti telegráfoszlopok alatt.
A csigát figyelem: menjen bármilyen messzire is,
                                                        mindig otthon van.

A vers eredeti címe: Božić u Pragu