Raul Bopp: Kobra Norato

I

Egy nap
a Végtelen földjein lakozom majd

Előretörök egyre beljebb és beljebb hatolok
Gyökereket rágva az őserdő gyomrában eggyé válok a természettel

Aztán
a tajá-virág varázslattal megtöröm az átkot
és megidézem a hatalmas Kobra Noratót

– El akarok mondani egy történetet
Bejárod velem a gyér szigeteket?
Képzeld azt, hogy süt a hold

Szelíden száll le az este
Suttognak egymásnak a csillagok
Azt játszom, hogy kötelet tekerek a Kobra nyakára
és megfojtom

És most végre
belebújok rugalmas selyembőrébe
Így barangolom be a világot

Megkeresem Luzia királynőt
Mert el akarom venni a lányát
– Hunyd le hát csillogó szemed
Az álom lecsúszik a nehezedő szemhéjról
Sártengerben lépkedek, lábam mint az ólom

II

Itt kezdődik a titkok erdeje

Az éjszaka elrejti a fákat
Vastagszájú varangyok figyelnek a sötétben

Az erdő egy darabját megdorgálták
Apró fácskák lapulnak a lápban
Egy megkésett csermely nyalogatja a sarat

– Luzia királynő lányát akarom látni!

Most az elfojtott folyók
felisszák az ösvényt
A víz elárasztja a posványt
Csak süpped és süpped minden
Arrafele előrébb
a homok még őrzi Luzia királynő lányának lábnyomait

– És most végre
meglátom majd Luzia királynő lányát

De előbb még át kell jutnom hét ajtón
Látnom kell hét szikkadt méhű fehér asszonyt,
akiket egy jacaré-kajmán őriz

– De én csak Luzia királynő lányát akarom!

El kell hoznom az éjszakát a Mélység Szörnyetegének
Ráolvasást kell mondanom új hold idején
Három csepp vért kell innom

– Ó de csak Luzia királynő lányának véréből!

A hatalmas dzsungel nem tud aludni

Fáradtan ásítoznak a fák
De jajj, az éjszaka kiszáradt a Víz nem folyik tovább a mederben
Törnöm kell tovább előre

Nyom nélkül tűnök el a vadonban
ahol a vénséges és terhes fák szenderegnek

Mindenhonnan hívnak a hangok
– Hova mész Kobra Norato?
Itt vár rád három fiatal fácska

– Nem lehet
Ma Luzia királynő lányával alszom

IV
Ez a rothadó leheletű erdő
ami kígyókat szül

Munkára kényszerített satnya folyók
Az áramlat fejti a nyálkás partot és beleborzad

Fogatlan gyökerek iszapot kérődznek

A terjedő mocsár
bekebelezi a holtágak vizét
Terjeng a bűz
A szél elillant

Kígyósziszegés kelt félelmet a fákban
Felsebződött a csend

Ott előrébb leesik egy száraz fadarab:
Puff

Egy ordítás járja át az erdőt
Újabb hangok érkeznek

A folyó megakadt egy szurdok torkában

*

A fordító jegyzete:

Raul Bopp brazil költő és diplomata. Diplomataként Japánban dolgozott. Oswald de Andrade jó barátja volt, 1931-ben megjelent Cobra Norato című művét, amely eredetileg gyerekeknek szánt mese volt,  az Emberevő kiáltvány nyomán írta.