Puskin és a puskapor szaga

Puskin soha nem szolgált katonaként, de maga a katonásdi, a háború mindig érdekelte. Mellesleg a család – tizennegyedik század óta ismert – neve az ágyú jelentésű пушка szóból származik, és a dinasztiaalapító Grigorijnak minden bizonnyal köze volt a korabeli tüzérséghez. Alekszandr Szergejevics életének kiemelkedő élménye volt a Napóleon ellen vívott 1812-es honvédő háború – ekkor tizenhárom éves volt –, mikor a csapatok éppen a líceum közelében vonultak el a hadszíntérre: a növendékek körében hallatlan patrióta lelkesedés uralkodott, az idősebb társak közül sokan részt vettek a harcokban, és többen hősi halált haltak. Mindezt később számos alkalommal megírta. Napóleon tehát a nagy ellenség volt a szemében, ám a kor szellemének, a romantika hőskultuszának megfelelően számos helyen a gyűlölt ellenségben is hajlandó volt elismerni egyfajta nagyságot.

A fegyverforgatást – ugyancsak a kor szellemének megfelelően – a férfiasság fő attribútumának tekintette, a líceumi (iskolás!) évek alatt barátaival előszeretettel mulattak a cári testőrség ifjainak társaságában, és bár soha nem látott háborút, puskaport mégis szagolt: több mint harminc (részben elsikált) párbaja ismert, és párbajban is halt meg. Ehhez azt is érdemes tudni, hogy a nemesség II. Katalin idején – tehát nagyjából egy nemzedékkel Puskin előtt – kapott mentességet a testi fenyítés alól, és ettől fogva különösen érzékennyé vált a becsületére, ami a párbajozás járványszerű terjedését vonta maga után.

A délelőtt közölt Háború című vers a költő első, 1820–1824 közötti (Szibériához képest tulajdonképpen enyhe) déli száműzetése idején született, melynek során megfordult Kisinyovban, a Kaukázus gyógyfürdőiben és Odesszában. Itt történt, egyebek között, hogy beleszeretett főnöke, Voroncov gróf – a férjnél harminc évvel fiatalabb – feleségébe, aki több költeményre is ihlette.

Kisinyovban ismerkedett össze a törökellenes görög szabadságharc ellentmondásos egyéniségű, a szerepre nem nagyon alkalmas vezérével, aki addigra Alekszandr Konsztantyinovics Ipszilanti néven a tábornoki rangig vitte a cári hadseregben. Az alig több mint húszéves Puskint elfogta az ifjonti lelkesedés, és ő is csatlakozni akart a tábornok által vezetett hadjárathoz, ami egyfajta szabadulás lett volna a száműzetésből. Szerencsére különböző körülmények – így a grófné iránti szerelem – hatására letett erről a kalandról, így elkerülte a magyar költőtárs és névrokon sorsát: a görögök ugyanis megsemmisítő vereséget szenvedtek, és meglett volna az esélye, hogy Puskin is a harctéren végezze. Így azonban kapott a sorstól még másfél évtizedet, mielőtt a végzetes golyó kioltotta az életét.