John Ashbery: Káosz
Ne kérd, hogy visszamenjek oda
Túl fájdalmas a fehér
Jobb elfelejteni
A szunnyadó folyó az éber földhöz beszélt
Mikor először kifeszítették a vezetékeket
a mező fölé
a tavakra lassan
pára ereszkedett
És fény derült a kék tükörre
De voltak, akik féltek a tavaktól
Hogy páncélnak megteszik-e talán nem lesz elég ha csak valaki
le nem rántja az eget
Föltámadt a fény
A hullámzó mozgás
Végül az alkony, mely nem óvja meg a leveleket
Halál, mely nem próbál üvölteni
Fekete partok
Ezért küldtem neked a fekete képeslapot ami soha meg nem süketít
A föld ezért sürgeti a kutat
A fehér a barázdákban siet
A folyó besiklik álmaink alá
de a föld halkabban csorog
*
A szöveg eredeti megjelenési helye: John Ashbery: Some Trees: Poems. Yale University Press, 1956.
Ez is érdekelheti
John Ashbery versei
Hamarosan magyarul is megjelenik a Pulitzer-díjas John Ashbery Önarckép konvex tükörben című verseskötete - ebből közlünk most két verset Lanczkor Gábor fordításában.
"Könnyebb egy kéziratot hordozni, mint egy nedves vásznat" (Beszélgetés John Ashberyvel, I.)
Hamarosan magyarul is megjelenik John Ashbery legelismertebb kötete, az Önarckép konvex tükörben. Két vers után most David Remnick kétrészes interjúját közöljük a költővel. Első rész.
"A költők köztudottan szörnyetegek" (Beszélgetés John Ashberyvel, II.)
Hamarosan magyarul is megjelenik John Ashbery legelismertebb kötete, az Önarckép konvex tükörben. David Remnick kétrészes interjújának második részét közöljük a költővel.
