Cixin Liu (avagy Liu Ce-hszin) 2004-es regénye éppoly nyakatekert és lebilincselő, mint Liu legismertebb munkája, A háromtest-probléma – sőt, ez utóbbi földközelibb előzményének is tekinthető. A kiinduló ötlet egyszerű: Csen szüleivel gömbvillám végez, ami egyszerre traumatizálja és ösztönzi arra, hogy életét a jelenség tanulmányozásának szentelje. Csen útja azonban jóval messzebb vezet, mint gondolnánk. A gömbvillámként viselkedő történet maga is számos hirtelen irányt vesz, míg végül 

A háromtest-probléma „előszavaként” éri el a nyugvópontját.

A két regény szerkezetileg és hatásukat tekintve is hasonló. A háromtest-probléma fő vonzereje abban áll, hogy egyre feljebb srófolja a téteket, hogy új és új, egyre táguló perspektívákat nyit az eredeti problémája kapcsán. A Gömbvillám maga is erre a hatásra épít, bár itt „befelé” halad a történet, egyre mélyebbre hatol a gömbvillám-jelenség vizsgálatakor. Olyannyira, hogy a regény egy ponton a címben szereplő jelenséget is elhagyja a kvantumfizika általánosabb kérdései kedvéért.

Tévedünk azonban, ha a fentiek alapján azt feltételezzük, hogy a Gömbvillám A háromtest-trilógiához hasonló élményt nyújt,

 ami több okra is visszavezethető.

A Gömbvillám sodró tempójú fejezeteit ugyanis hirtelen megtorpanások és üresjáratok, valamint felesleges deus ex machinák központozzák. Az utóbbiakra, a furcsa világépítő fordulatokra jó példa az Édenkert terroristaszervezet hirtelen, az elbeszélés szempontjából szerencsés megjelenése, vagy a Kína és az „ellenséges szövetség” közti háború kitörése a könyv utolsó harmadában, amelyek azt az érzést keltik az olvasóban, hogy 

a regény világa ad hoc módon, a cselekmény fordulataihoz mérten alakul.

Másrészt a Gömbvillám nem használ narratív trükköket, pár regényvégi fejezettől eltekintve mindent „sorról-sorra” mesél el. Ugyanakkor bővelkedik éles, tematikus fordulatokban, amelyek rendre eltérítik az eredeti tárgyától, és a technológiai áttörések hadiipari vagy épp morális következményei felé viszik el a történetet. A regény végére az az érzésünk támad, hogy nem egy, hanem három-négy különböző történetet olvastunk. (Enyhe spoiler a probléma érzékeltetésére: a regény tézise, hogy a gömbvillámok egy a miénknél mérhetetlenül nagyobb makrouniverzum elektronjai, melyek két állapotban lézetnek: egy szabad szemmel láthatatlan nyugalmi, és egy villám által stimulált állapotban. Az utóbbit tekintjük mi, egyszerű földi halandók gömbvillámnak. Miután ezt tisztázza, a regény éles fordulatot vesz, és már nem az eredeti kérdés foglalkoztatja, hanem a makroelektronok hadászati potenciálja. Pár fejezettel később, miután ezt is megoldja, már a következő kihívás, a makroatomok nukleonja izgatja, és így tovább.) Érdekes, hogy az elbeszélés maga is reflektál a nyaktörő iramra. Mint írja, „a kutatás új utat tört, az előrehaladás egyenletesebbé vált, ahogy egymás után érkeztek az eredmények. Olyan volt, mintha hullámvasúton utaznánk.”.[1] Ami nem jelenti azt, hogy valaha is lelassítana, vagy időt hagyna az érdemi reflexióra, a kutatás által feltárt tények társadalmi, kulturális stb. következményinek végiggondolására.

A regény legnagyobb problémája azonban nem is annyira szerkezeti vagy narratív, hanem stiláris.

Liu stílusa köztudottan száraz és visszafogott, ami elidegenítőleg hathat az olvasóra, bár jól illeszkedik elbeszélő hősei tudományos alkatához. A magyar fordítás (Benkő Ferenc munkája) ezt sajnos nem mindig veszi figyelembe, és feldíszíti az (angol) eredeti mondatokat. Hogy csak egy példát idézzünk: rögtön a regény elején gömbvillám végez az elbeszélő szüleivel, hősünk pedig üres tekintettel [vacantly] néz szét a helyiségben. A magyarban itt az „[e]lanyátlanodva szétnéztem” kifejezés szerepel, ami nem csupán kiszínezi a mondatot, de ízetlenül is hat az adott helyzetben. A probléma persze általánosabb és nem a fordításé. Liu ugyanis gyakran él ügyetlen és keresett (szó)képekkel, és előszeretettel melodramatizálja az egyébként lakonikus elbeszélést. Mi több, gyakran a korábban felállított tudományos szabályait is áthágja a melodráma kedvéért – példa erre a regényvégi „kvantumrózsa”, vagy a főhősnő tudományosan nehezen, a pátosz felől nézve viszont jól megindokolható feltámadása.

Vannak persze komoly erényei is a regénynek. Legérdekesebb passzusai a szakmai-procedurális fejtegetések, amikor létező, vagy elméletileg létező fizikai problémák konkrét vagy fiktív megoldásait taglalja. Ezek ugyanolyan hálás részei a sztorinak, mint a rendőr- vagy az orvosi drámák helyszínelős vagy sürgősségis jelenetei, és Liu az ilyen fejezetekben van igazán elemében. A könyv utószava alapján egyértelmű (és a vele készült interjúk zöme is ezt sejteti), hogy Liu a technológiai fejlődést propagálja a negatív hatásaival kapcsolatos aggodalmaktól függetlenül. 

A gond csupán az, hogy a procedurális értelemben lebilincselő, tudományos szempontból meggyőző részek után rendszerint felesleges, naiv, vagy épp mizogin filozofálásba kezd

a szépségről, a fegyverekről, vagy a nők „kifinomult érzékenységéről”. Egy ideális univerzumban Liu prózája mentes volna az efféle sallangoktól.

A regénybeli heuréka-pillanatok, az intuíció megvillanásának leírásai szintén lenyűgözőek. Csen és a történet hősnője, Lin Jün több helyen megemlítik a nem-konvencionális gondolkodás és a „szuperzsenik” fontosságát a saját perspektívánkból nézve elgondolhatatlan jelenségek kapcsán, amelyekkel kapcsolatban még csak azt sem tudjuk, hogy nem tudunk róluk (az eredetiben: unknown unknown, ami nem biztos, hogy nem egy Donald Rumsfeld-idézet). A Gömbvillám végső soron erről az irigylésre méltó ismeretelméleti megszállottságról szól, ahol a cél felé vezető út egy ponton fontosabbá válik, mint az eredeti cél maga. Erről szól a regény eleji parabola is az indiai királyról, „aki az imádott ágyasa halála után úgy döntött, [hogy] addig sosem látott, fényűző síremléket emel neki. Élete hátralévő része ráment arra a kriptára. Végül, mikor az építkezés véget ért, észrevette az ágyasa középen pihenő koporsóját, és annyit mondott: – Nem illik ide. Vigyétek!” (17)

Cixin Liu: Gömbvillám. Fordította Benkő Ferenc. Budapest, Európa, 2023. 384 oldal, 5499 forint.

*

Jegyzet:

[1] A fordítást módosítottam.