1749: A Prae Kiadónál most induló Katalán Könyvtár már nem az első Magyarországon: miben változik a sorozat személyi állománya és miben a profilja a korábbi sorozathoz képest?

Bakucz Dóra: A sorozatot Faluba Kálmán és Déri Balázs alapította még a kilencvenes években (interjúnk a korábbi szerkesztőkkel itt), ők voltak a sorozatszerkesztők egészen tavalyig, de már egy ideje én is aktívan részt vettem a szerkesztésben, a kötetek gondozásában, amellett, hogy fordítóként is közreműködtem, amikor felkértek. A sorozat egyébként kezdetben az Íbisz Kiadónál jelent meg, aztán átkerült a L’Harmattanhoz, most pedig a Prae Kiadónál folytatjuk, aminek nagyon örülök, mert már az első kötet tapasztalata is azt mutatja, igencsak jó helyre került a sorozat. Balogh Endrének ezúton is köszönöm az elköteleződést, Péczely Dórának és Varga L. Péternek pedig a támogatást, együttműködést. Talán a kiadóváltás jó pillanat volt ahhoz, hogy Kálmán és Balázs átadják a stafétát, nagyon megtisztelő, hogy engem kértek fel a feladatra, amelyben Nemes Krisztina katalanista és műfordító társam lesz a segítségemre, vagyis vele leszünk egymás segítségére a szerkesztőbizottság tagjaiként. Sok projektet végigcsináltunk már együtt, ezért azt gondolom, ebben a kalandban is jó páros leszünk, az alapítók jótanácsait pedig természetesen továbbra is szívesen vesszük.

Az alapkoncepció egyébként nem változik: olyan régi és modern katalán klasszikusokat, illetve klasszikusjelölteket szeretnénk kiadni, akik már kiállták az idő próbáját, vagy valamilyen szempontból kiemelt kritikai vagy nemzetközi figyelmet kaptak, és ezért fontosnak tartjuk, hogy magyar nyelven is olvashatóak legyenek. 

Nem a bestsellerekre utazunk, azokat meghagyjuk a bestsellerkiadóknak,

mert a piac úgyis megtalálja ezeket a lehetőségeket, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy valamiféle szűk elitnek kínálunk majd olvasnivalót, mert annak sem lenne sok értelme. A mikrokiadók mintájára olyan mikrosorozatnak igyekszünk pozicionálni magunkat, ahol az olvasó tudhatja, hogy évente egyszer vagy kétszer gondosan válogatott szövegekkel találkozhat, amelyek a katalán irodalom reprezentatív művei, ugyanakkor mindenféleképpen izgalmas olvasmányok, amelyekhez az itt és mostból kapcsolódni lehet.

1749: Hányféle katalán irodalom lesz jelen a sorozatban? A sorozat nyitódarabja, Vicent Andrés Estellés verseskötete máris egy par excellence valenciai világba kalauzol.

BD: Ha a „hányféle” területi kérdés, akkor határozottan többféle. És köszönöm a kérdést, mert így elmondhatom, hogy a katalán esetünkben nem csak Katalóniára mint spanyolországi autonóm tartományra utal, hanem a teljes katalán nyelvterületre, aminek Valencia, a Baleár-szigetek, az aragóniai határsáv is része, de még Andorra, a Franciaországhoz tartozó Észak-Katalónia és a Szardínia szigetén fekvő Alguer városa is. A sorozat Prae Kiadóval együttműködésben beinduló új fejezetének első kötetei is jól mutatják ezt a többféleséget: ahogy mondod, az első megjelent kötet a valenciai modern klasszikus, Vicent Andrés Estellés verseskötete, a következő szintén verseskötet lesz, méghozzá egy kortárs válogatás, amelyben, ha nem is lesz jelen a teljes nyelvterület, de katalán, valenciai és baleár költők szövegei is helyet kapnak. A harmadik kötettel pedig visszaugrunk a 15. századba: Faluba Kálmán fordításában és előszavával jelenik meg ugyanis, várhatóan a jövő év második felében, az ismeretlen valenciai szerző Curial e Güelfa című lovagregénye, amely abszolút alapmű, ezért régi adósság, és szerintem nagy szenzáció lesz.

1749: A korábbi sorozat esetében érezhető volt az alapkőletétel szándéka: olyan huszadik századi klasszikusok kerültek terítékre, mint Mercè Rodoreda, Llorenç Villalonga vagy épp Jesús Moncada. Milyen időbeli határok közt mozog majd az új sorozat, és mennyire nyit majd a legfrissebb katalán irodalmakra?

BD: 

A jövő évre tervezett kötetek – a kortárs antológia és az 1400-as években íródott lovagregény – nagyjából, illetve egészen pontosan ki is jelölik az időbeli határokat,

bár ez nem volt szándékos. Van még egy nagyon fontos és igen terjedelmes, részben magyar vonatkozású lovagregény, a Tirant lo Blanch, én nagyon szeretném, ha egyszer erre is sor kerülhetne, de az 1490-es megjelenésével végülis még ezzel is határon belül lennénk. Ugyanakkor én személy szerint a kortársra is nyitott vagyok, amennyiben olyan jelenséggel találkozunk, mint amilyen mondjuk Irene Solà volt az elmúlt években, és nem figyel fel rá más kiadó (az ő esetében a Magvető felfigyelt, és ez nagyon jól is van így). Vagy vannak olyan jelenségek is a mai katalán irodalomban, amelyek nálunk nem vagy kevésbé jellemző módokon feszegetik az identitás határait, kérdéseit, és ezekből sokszor a hazai mainstreambe talán kevésbé passzoló, de borzasztóan izgalmas szövegek születnek, én ebbe az irányba is szeretnék nyitni.

1749: Szembetűnő, mennyire törekedtetek a műfaji sokszínűségre már korábban is: a regények mellett volt drámaantológia, novellaantológia és több verseskötet is. Milyen kötetek készülnek most a boszorkánykonyhátokban, és mennyire marad meg ez a műfaji pluralitás?

BD: A műfaji pluralitás mindenképpen marad, a két indító verseskötet jól illeszkedik egyébként is a Prae profiljába, és sok figyelemreméltóan jó, különleges hangú költő-szerző van, akik közül többen megjelentek ugyan itt-ott, folyóiratokban, spanyol(országi) antológiában, de nagyon érett már egy kortárs válogatás. Utána jön ugye a lovagregény, és bár volt már drámakötet is a sorozatban, nem is egy, a Napkút Kiadó világirodalmi drámasorozatában pedig nemsokára megjelenik egy újabb válogatásom (a darabokat Kürthy Ádám és én fordítottuk),

olyan pezsgő színházi élet jellemzi a „katalán országokat” (nem csak Barcelonát!), hogy már most össze tudnék állítani egy újabb kötetet csak olyan szövegekből, amelyek már a világ legkülönbözőbb tájain bizonyítottak színpadon.

És persze a sztárműfaj még mindig a regény, ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, és nem is fogjuk. Szóval igen, lesz minden, ami az említett értelemben katalán, és azt gondoljuk, a magyar olvasó számára is értelmezhető, különleges és izgalmas.