Karin Smirnoff svéd író 54 évesen publikálta első regényét, és hamarosan világraszóló sikert aratott vele. A formabontó nyelvezettel megszólaló szerző először látogat Magyarországra: a PesText fesztiválon Patat Bence műfordító lesz a beszélgetőtársa, akit interjúnkban a kötetekben felmerülő témákról és olvasmányélményéről kérdeztük.
1749: Kívülről-belülről ismered az észak-európai irodalmat – norvég, svéd, izlandi, finn és észt szerzők műveit fordítod magyarra már évtizedek óta. Hogyan pozícionálod a skandináv irodalomban Karin Smirnoff Jana Kippo-trilógiáját (Elmentem az öcsémhez, Elvittük anyát északra, Azután hazamentem)?
Patat Bence: Mivel nem vagyok irodalmár, ezért csak a saját olvasói tapasztalataim alapján tudok erre válaszolni, mint bármelyik olvasó, aki sok észak-európai irodalmat olvas. Karin Smirnoffot azok közé a realista szerzők közé sorolnám, mint a nálunk is jól ismert Karl Ove Knausgård-t vagy Roy Jacobsent. Az északi irodalmi művekben gyakran találkozunk komor hangulatú, durvaságot sem nélkülöző környezettel, Smirnoff pedig még rá is tesz egy lapáttal azáltal, hogy az isten háta mögötti falvak zordabb, még zártabb világát jeleníti meg, ráadásul egy szélsőséges vallási közösséggel fűszerezve. Ezenfelül a trilógia abba a hagyományos északi vonulatba is beleillik, amely női sorsokkal, a nők szerepével és világban betöltött helyével foglalkozik. Az elmúlt időben sok olyan irodalmi mű látott napvilágot északon, amelyben fontos szerepet játszanak az őslakos népek, például a számik (lappok) és a kisebbségek – ebben a trilógiában a svédországi finnajkú közösség jelenik meg.
1749: A drámai hangvétel és sötét világkép közismert jellemzője a skandináv irodalomnak, akár a legnépszerűbb krimikről, akár szépirodalmi vagy más műfajokról beszélünk. A Jana Kippo-trilógia is súlyos témákat, emberi tragédiákat dolgoz fel, valamint Smirnoff vette át a Stieg Larsson által elkezdett, híres Millennium-krimisorozat folytatását is, ami ugyancsak megrázó elbeszélésmódjáról ismert. Mit gondolsz, mi az az összetevő Smirnoff műveiben, amitől mégis olyan könnyedén és magától értetődően tudunk kapcsolódni olvasóként a szereplőihez?
PB: Az északi irodalmi műveket nagyon gyakran letisztult stílus jellemzi, ami szerintem nagyban megkönnyíti az olvasó dolgát. Az egyszerű stílus azonban nem jelenti a pszichológiai mélység hiányát – éppen ellenkezőleg. Emellett Smirnoff nagyon ügyesen adagolja a kegyetlen és sötét témák mellé a (fekete) humort is, ami valamelyest enyhíti bennünk a drámák és traumák okozta feszültséget.
1749: A Jana Kippo-trilógia nyelvezete kifejezetten egyszerű és meglehetősen érzelemmentes: rövid mondatok, gondolati tagoltság, ugyanakkor az írásjelek hiánya jellemzi, mégis hipnotikus erővel ragadja magához a figyelmet. Milyen olvasói élményre számíthatunk?
PB: Nehéz lenne ennél egyszerűbb és lecsupaszítottabb stílusban írni: Smirnoff az összes írásjel közül egyedül a pontot használja, nagybetűvel csak a mondatok elején találkozunk, a párbeszédek nincsenek gondolatjelekkel tagolva. A szerző ráadásul rendkívül takarékosan bánik a jelzőkkel és a határozókkal is, a minősítést nagyrészt az olvasóra bízva. Mindebből látszólag szenvtelenség és monotonitás árad, de csak látszólag: a felszín alatt titkok, heves érzelmek rejlenek, és a történet lendülete egy pillanatra sem akad meg. Senki se ijedjen meg, ha eleinte furcsának tűnik a teljesen csupasz szöveg: hamar meg lehet szokni, és aztán nem ereszt.
Karin Smirnoff magyarul megjelent kötetei:
Elmentem az öcsémhez, ford. Patat Bence, Scolar, 2023.
Elvittük anyát északra, ford. Patat Bence, Scolar, 2024.
Azután hazamentem, ford. Patat Bence, Scolar, 2025.
A lány, akinek semmi sem drága (Millennium-sorozat 7.), ford. Erdődy Andrea, Animus Könyvek, 2023.
