6 perc világhír! Woody Allen első regénye, az orosz hatóságok sokadik justizmordja, valamint Cymru legjobbnak talált regénye László Ferenc heti összefoglalójában.
A legutóbbi évadban majd’ fél tucat hazai színház játszotta darabjait, a Lelki jelenségek vizsgálata című első magyar nyelvű kötete (1984) pedig jó eséllyel sokunk közös nemzedéki olvasmányélménye a Vidám könyvek sorozatából, így hát aligha állítható, hogy Woody Allen csupán a filmjei révén lenne rég meghitt ismerősünk. S most mégis várhatunk valami vadonatújat – méghozzá irodalmi téren! – a 89 esztendős mestertől, akinek szemmel láthatóan és örvendetes módon még az sem apasztja el az alkotókedvét, hogy a világsajtó már évekkel ezelőtt ráaggatta a „vitatott megítélésű” jelzőt.
A keleti parti zsidó értelmiségi neurózis (és a mentális zavar közepette is lankadatlan érzéki késztetés) örökifjú megéneklője ugyanis megírta élete első regényét,
amely az ősz elején fog megjelenni a tüntetően nyitott szellemű, többek közt a cancel culture szélsőségeseivel is dacoló kiadó, Swift Press gondozásában. What’s with Baum? – ez a címe a regénynek, amely az előzetes hírek szerint nemigen távolodik el Allen legsajátabb terrénumától. Vagyis a mű középkorú fő- és címszereplője, Baum keleti parti zsidó értelmiségi, aki életvitelszerűen szorong, miközben egyszerre süllyed szakmai és magánéleti válságba. Természetesen egy a főhősnél jóval fiatalabb vonzó hölgynek is kulcsszerep jut a történetben: a csinos újságírónőt Baum hirtelen felindulásból megkísérli megcsókolni interjú közben, ám e buta próbálkozás nemcsak kudarcot vall, de nyilvánossá is válik. Egyelőre ennyit tudunk a regényről, de szeptemberben majd kiderül, hogy hová is soroljuk az alkotást Woody Allen őszikéi között: a Blue Jasmine magasába, vagy inkább valahová az imponáló ütemben legyártott, ám kevéssé felvillanyozó filmes emlékjátszmák és városnéző mozik szintjére.
*
E rovatban többször is szó esett már arról a perzekutori dühről, amellyel az orosz állam az utóbbi időben azon irodalmárok és más művészemberek ellen fenekedik, akik nyilvános kritikát mernek megfogalmazni a kormányzat intézkedéseivel, különösen az Ukrajna ellen folytatott háborúval kapcsolatban. A büntetés és megtorlás nyilvános gesztusait tudhatólag az sem gátolja, ha az adott író Oroszországtól messze él, amint arról a körözés alá vett, majd 2023 augusztusában távollétében 8 évi börtönbüntetésre ítélt Dmitry Glukhovsky esete is bántó érzékletességgel tanúskodik. Legújabban az az Ukrajna megtámadását már a kezdet kezdetén nyilatkozatban kárhoztató Borisz Akunyin ellen született hasonló ítélet. A jelenleg Londonban élő írót ugyanis, miután a neve még tavaly januárban felkerült a „terroristák és szélsőségesek” listájára, a múlt hétfőn 14 évi börtönre ítélte a moszkvai katonai bíróság –
in contumaciam, hogy ízlelgessük ezt a magyar történelemből leginkább a haynaui megtorlások idejéből ismerős fordulatot.
A mesternyomozó Eraszt Fandorin atyja idegen ügynöki bűnlajstromán többek között az az Ukrajna melletti megszólalása is ott szerepelt, amelyet a Putyin-párti telefonos beugratásairól ismert Vovan-Lexus páros rögzített, midőn a két állami tréfamester az ukrán elnök és kultuszminisztere neve alatt felhívta Akunyint. No meg az a tétel is benne foglaltatott a vádiratban, hogy az eljárást méltán bohózatnak nevező író még az egyik tavalyi Telegram-posztjában a Putyin elleni orosz forradalom szükségességéről és időszerűségéről írt. Nos, ha bohózat is, azért nevetni nemigen támad kedve az embernek a hír olvastán.
*
Mindeközben Wales, vagy ha úgy tetszik, Cymru a bárdjait jutalmazta a múlt héten. A Wales Book of the Year négyezer fonttal és egy művészi trófeával is kistafírozott elismerését idén Carys Davies nyerte el Clear című történelmi regényével. A mű cselekménye a Skót-felföld „megtisztítása”, a juhlegeltetés és a kapitalizálódás számára tabula rasát teremtő Highland Clearances korszakában, közelebbről 1843-ban játszódik egy távoli kis skót szigeten, ahol a legutolsó lakos kiköltöztetésének nehéz témája, illetve eme őshonos, Ivar és az eltávolítására odaérkező lelkész, John Ferguson között még közös nyelv hiányában is kialakuló kötelék kerül a történet középpontjába.
Davies harmadik, széltében mesterműként megsüvegelt regényének ez korántsem az első díja,
hiszen januárban a Bookmark Festival Book of the Year elismerése, májusban pedig a dúsgazdag filantróp és hajdani bobversenyző, Christopher Ondaatje nevét viselő Ondaatje Prize kaphatott helyet a büszke szerző kandallópárkányán. Pár másik díj kapcsán pedig még esélyesként szerepel ott a rövid vagy hosszú listán az írónő neve. Mi több, voltaképpen az sem lenne teljesen meglepő fejlemény, ha Daviesről és a Clearről éppenséggel a jövő héten is szót kellene ejtenünk. Merthogy július 29-én nyilvánossá válik a Booker Prize longlistje, és ezt az aktust, vagyis azt, hogy mely tizenhárom könyvet válogatták össze számunkra Sarah Jessica Parker és döntnök társai, elmaradhatatlanul és kellő terjedelemben tárgyalja majd hírrovatunk szükségképp szerdára átcsúszó legközelebbi beszámolója.
