Egy mű-fordítás műfordítása (Yang Shuang-zi: Taiwan Travelogue)

A Nemzetközi Booker-díj talán a legnagyobb presztízsű olyan irodalmi díj, amit egyszerre kap meg egy – nem angol nyelvű – mű szerzője és annak – angol – fordítója. Mindemellett kis túlzással az irodalmi Nobel-díj előszobája is ez az elismerés, elég csak ha az utóbbi két év Nobel díjasaira, a koreai Han Kangra vagy Krasznahorkai Lászlóra gondolunk, akik 2016-ban illetve 2015-ben nyerték el a Nemzetközi Bookert.

2026-ban, némi meglepetésre – hiszen minden bizonnyal sokan Daniel Kehlmann Mozgógépét vették biztos befutónak – a díj történetében először egy kínai nyelvből fordított regény nyert. Az angolul a független, non-profit kis kiadónál, a Greywolf Pressnél megjelent mű szerzője, Yang Shuang-zi és fordítója, a kiváló munkát végző és lábjegyzeteivel a könyvet a nem kínai olvasó számára is könnyebben befogadhatóvá tevő Lin King egyaránt tajvaniak.

Az először 2020-ban megjelent kötet első tajvani kiadásának címlapja minden bizonnyal szándékosan „lányregényeket” idéző illusztrációján egy a pasztellszínű hegyek között kanyargó völgyben gőzmozdonyt ábrázoló tájkép (vonatablak?) előtt két fiatal ázsiai nő ül egy asztal mellett, egyikük egyértelműen az 1920-30-as éveket idéző ruhában. A könyv címe: Tajvani útinapló. A japán és tajvani szerzők: Aojama Csizuko és Yang Shuang-zi.

A későbbi tajvani kiadásokon néhány magát becsapva érző olvasó tiltakozására már csak Yang Shuang-zi neve szerepel, aki – állítson bárki bármit a könyv előszavában és öt utószavában – kétségkívül a szerzője, nem pedig fordítója a japán elbeszélő, Aojama Csizuko 1938-as tajvani utazásáról szóló könyvének. (Csak az érthetőség kedvéért: ez olyan, mintha 1980-ban A rózsa neve először Melki Adso és Umberto Eco könyveként jelent volna meg Olaszországban.)

A tizenkét ételnevet viselő fejezetből álló regény cselekménye valóban egy utazás.

 Az útinaplót író Aojama Csizuko fiatal, sikeres írónő, aki Japán II. világháborút megelőző ázsiai terjeszkedésének csúcspontján, az 1930-as évek végén érkezik a negyven éve japán megszállás alatt álló Tajvan szigetére állami ösztöndíjjal, hogy előadásokat tartson és cikkeket küldjön haza az élményeiről. Mivel Csizuko elégedetlen első, rugalmatlan idegenvezetőjével, egy japánul kitűnően beszélő, helyi kínai nőt, O Csizurut kap maga mellé. Bár a két nő keresztneve – legalábbis annak japán olvasata (!) – csak egy szótagban különbözik egymástól, 

kettejük háttere és abból fakadó lehetőségeik összehasonlíthatatlanok: a tehetséges Csizuko sikerre van ítélve, az ugyancsak tehetséges Csizuru sikertelenségre.

A kínai Csizuru mindenesetre valóban nagy segítségére van Csizukónak, hogy megismerhesse a sziget kultúráját, történelmét és különösen gasztronómiáját.

Márpedig a japán imperialista ideológiát intellektuálisan nem sokra tartó, harsány Csizuko tényleg megismerni akar, hatalmas étvágyával autentikus élményekre vágyik. Ám hiába érzi úgy, hogy a hamarosan egyévesre nyúló tajvani tartózkodása alatt nemcsak a szigethez, de a visszahúzódó Csizuruhoz is egyre közelebb kerül, végül azzal kell szembesülnie, hogy a szigetet uraló honfitársaihoz képest megkérdőjelezhetetlen felvilágosultsága és nyitottsága nem változtat, nem változtathat a kettejük közti egyenlőtlen alapfelálláson. Csizuko kiszolgáltatja magát Csizuruval, akivel így képtelen olyan kapcsolatot kialakítani, amire egyébként talán mind a ketten vágynának.

A két nő kapcsolatának lassú, de elkerülhetetlen változását, a Csizuko számára az egzotikumot jelentő Tajvan felfedezését és a sziget történelmének, kultúrájának és konyhaművészetének visszafordíthatatlan átalakulását boncolgató szöveg párhuzamos rétegei 

nemhogy nem zavarják egymást, hanem harmonikus szimfóniává olvadnak össze.

A Tajvani útinapló a nyelvi, kulturális és a hatalmi viszonyok általi meghatározottságról és a határok feszegetéséről, illetve a határok átlépésének lehetetlenségéről szóló, komplex, de finom hangú, különleges könyv, igazi csemege – mint egy jól sikerült fogás, amelyet Csizuko Tajvan szigetén elfogyasztott, és amiről már az étkezés végeztével pontosan tudja, hogy soha máshol nem fog enni hasonlót.

Yang Shuang-zi: Taiwan Travelogue. Fordította Lin King. Graywolf Press, 2024. 320 oldal, 18 dollár