Zofia Bałdyga: Éji zene

Marad a szürkület, senki sem neveti el magát.
Valaki költözik valakihez, valaki eltart valakit,
egy másik pedig egy harmadikhoz idomul.

Mondatok és tájak sorával etetjük egymást
jóízűen, s őszinteséggel, mely inkább hízeleg, mint sért.
A puszta szemrehányások fokozottan nyugtalaníthatnának.

Ha majd ikreink születnek, tengelynek és középnek nevezzük el őket.
Minden rendben van az orvosi jelentés szerint.
A délutáni napfényben kontúrjait vesztő vendégszoba is.

Alkonyatkor mosolyokat kölcsönöznek, szavakkal fizetnek.
Arra kérsz, nehezebb rejtvényeket adjak fel.
Én nem csak egy lány vagyok, hanem a nő.

Megfáradt, fel nem lélegzett csönd merül feneketlen álomba,
hiányoznak hozzá a feliratok és a lábjegyzetek is.
Ez a helység egy levél, valaki másnak, egy harmadiknak.

Terjedelmes, rendezetlen. Az ablakból látszik az utca,
csak nők és gyerekek járnak, tükörképek és árnyak.
Az időrendre senki sem ügyel.

A vers eredeti címe: noční hudba