Yu Xiuhua versei
Fotó: Julie Rose képe a Pixabay -en.
Yu Xiuhua versei

Fél Kínán átutaztam, hogy lefeküdjek veled

Mindegy, hogy én fekszem le veled, vagy te fekszel le velem
Két test ütközik, nyílni kényszerül egy virág
Mintha tavasz lenne, egy új élet illúziója
És megtörténik Kínában, ami csak megtörténhet: vulkán tör ki, kiszárad egy folyó
Senkit sem érdekelnek a politikai elítéltek, a menekültek
Kipusztuló őzre és darura puska mered
Golyózáporon török át, hogy lefeküdjek veled
Éjszakák sorából formálok hajnalt, hogy lefeküdjünk
Számtalan én válik sietve eggyé, aki aztán lefekszik veled
Persze előfordul, hogy a pillangók tévútra visznek
Tavasznak hiszik a dicséretet
Egy Hengdianhez hasonló falut hazának
De ezek
Is csak okok arra, hogy lefeküdjek veled

  

Szeretlek

Igazán élni, napról-napra vizet húzni, rizst főzni, időben venni be a gyógyszert
Ha süt a nap, belesétálni, mintha mandarinhéjat szárítanék
Teáimat váltogatni: krizantém, jázmin, rózsa, citrom
Talán ez a sok szépség a tavasz felé tartó útra terel
Hogy újra és újra visszanyomjam odabent a havat
Mert túlságosan hófehér, túl közel van a tavaszhoz

Tiszta udvaron olvasom a verseid. Szerelmünk
Homályos, mint hirtelen felröppenő fecskék
És mégis ragyog. Alkalmatlan vagyok a mélységes bánatra
Ha könyvet küldök neked, nem lesznek benne versek
A növényekről, a gabonákról fog szólni
Rizs és köles különbségéről

Egy kölesmag késhegy élén táncoló tavaszáról

 

A kutyám, Kicsi Wu

Kibicegek a kertből, ő követ
A zöldségeskert mellett megyünk, a földek közti ösvényen, északra, a nagyanyámhoz

Megbotlom, a földre esek, csóválja a farkát
Kinyújtom a kezem, lenyalja a vérem.

Részegen mondta el, hogy van egy nője Pekingben,
Szebb nálam. Munka után táncolni mennek

Tetszenek neki a táncoló nők
Nézi, ahogy ring a fenekük
Nyögnek az ágyban, jó hallgatni. Nem úgy, mint én, aki néma vagyok közben
Még az arcomat is eltakarom.

Evés közben is néma vagyok
Kicsi Wu, Kicsi Wu, hívom, dobok neki egy darab húst
Csóválja a farkát, boldogan vakkant
A hajamat tépi, a falba veri a fejem
Kicsi Wu csak csóválja a farkát közben
Nem elég az ereje egy olyan ember ellen, akinek semmi sem fáj 

Csak mikor a nagyanyám házához érünk
Jut eszembe, hogy évekkel ezelőtt meghalt már.  

A vers szerzőjéről
Yu Xiuhua (1976)

Kínai költő. 2014-ben vált ismertté a kínai WeChaten elterjedt "Fél Kínán átutaztam, hogy lefeküdjek veled" című versével. 2015-ben megjelent első kötete egy nap alatt 15 ezer példányban kelt el. 

A fordítókról
Kiss Marcell (1978)

Műfordító. Kínai, koreai, japán és angol nyelvből dolgozik. Fontosabb fordításai: Gao Xingjian: Lélek-hegy (2008), Han Kang: Nemes teremtmények (2018), Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig (2020)

Izsó Zita (1986)

Gérecz Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, az 1749 szerkesztője. Legutóbbi kötete: Éjszakai földet érés (Scolar Kiadó, 2018), legutóbbi fordítása: Rafael Pinedo: Plop (FISZ-Kalligram, 2019).

Kapcsolódó
A tizenötmillió online író országa
Kiss Marcell (1978) | 2020.07.11.