2018-ban az Kínai Írószövetség közzétett egy online irodalomfogyasztási szokásokról szóló statisztikát. Mindenképpen elgondolkodtató adat, hogy az 1,4 milliárdos kínai lakosságra tizenötmillió internetes író és 432 millió olvasó jut. Egy másik statisztika szerint naponta ötezer regény jelenik meg a kínai nyelvű neten, vagyis olyan léptékű irodalmi (és most az irodalmat vegyük az angolszász fiction értelmében) tartalomgyártás zajlik Kínában, amivel a méreteknél fogva egyszerűen egyetlen másik ország sem lenne képes felvenni a versenyt. És mégis… Úgy tűnik, hogy a mennyiség egyelőre nem csap át minőségbe, hiszen csak nem sorjáznak egymás után a nyugati piacot letaroló kínai sztárszerzők ‒ legyen szó bár „magas irodalomról” vagy lektűrről.

Az okokon gondolkodva rögtön eszünkbe jut a (nem éppen szűk) kínai futballszerető réteg örök önsanyargató kérdése: miért, ó miért nem képes Kína találni végre a hétszázmillió kínai férfiból tizenegyet, akik képesek lennének végre kijutni a világbajnokságra, és lehetőség szerint nem csoportkörös pofozózsáknak?

A külföldi áttörés egyik fontos oka lehet, hogy (a futballistákhoz hasonlóan) a kínai szerzők, és különösen az internetes irodalmat művelők remekül elvannak az otthoni piacon. A reggeli és délutáni metrózás közben a telefonjukat néző, tizennyolc és huszonöt év közötti, egyetemet (még) nem végzett, inkább férfi olvasóknak gyártják a tartalmat könnyen körülhatárolható kínai fantasy, romantikus, történelmi, sci-fi és thriller zsánerekben. A szövegeket a nagyobb gyűjtőoldalakra töltik fel, ahonnan az első néhány fejezet után a többit pénzért lehet elolvasni. Csak a legnépszerűbbek jutnak el odáig, hogy utána nyomtatott könyvben is megjelenik a letöltés maximalizálásra kalibrált, legalább 100-120 fejezetből álló, terjedelmes regényük. Az igazán szerencsések könyvéből pedig időnként az alapanyaggal meglehetősen szabadon bánó tévésorozat születik.

Hogy hogyan lehet kitűnni igényesebb művekkel ebből a fogyasztásra szánt internetes szövegóceánból, arra példa két immáron magyarul is hozzáférhető, nagyjából ugyanabban az időszakban sikeressé váló szerző munkássága. Az is jellemző persze, hogy egyik sikertörténet sem a már említett fizetős oldalakról indult.

Az első a tévés szerkesztőből íróvá lett Zhang Jiajia története, aki 2013-ban a Twitterhez hasonló Weibo mikroblog-oldalon publikált harmincas modern városi kínaiak problémáit boncolgató rövid novellákat (több mint 400 millió letöltést generálva), melyek 2014-ben könyvalakban is megjelentek (több mint 4 millió eladott példány). A kötet magyarul 2017-ben jelent meg a Jelenkor kiadásában, Olyan átlagos embert szeretnék, mint Te címmel. A még mindig csak negyvenéves író következő, kutyaszempontú novelláskötetét (Engedd, hogy melletted legyek) még vitte az előző könyv sikere, de 2018-ban kiadott regénye (Kisbolt Yunbianben) már nem keltett feltűnést. Kérdés, hogy sikerül-e visszatérnie a szerzőnek, vagy marad az egyszeri, lassan megkopott emlékű siker.

A második szerző sikere egy másik platformhoz, a minden kínai mobiltelefonjára letöltött WeChat alkalmazáshoz kötődik. Az üzenetküldésre és fizetésre használt WeChat a „kínai Facebook” is egyben, vagyis lehetőséget nyújt arra, hogy a felhasználók csoportokat alkossanak és tartalmat osszanak meg egymással. WeChaten osztotta meg 2014 végén Fél Kínán átutaztam, hogy lefeküdjek veled című versét egy cerebrális parézisben szenvedő, mélyszegénységben élő 38 éves parasztasszony is.

Yu Xiuhuának a betegsége miatt sehol sem lett volna könnyű, de a vidéki Kínában különösen nehéz sors jutott neki. Hatéves koráig mászva közlekedett, csak utána tanult meg mankóval járni. 19 évesen feleségül adták egy nála sokkal idősebb férfihoz, akitől született egy gyereke, de más nem kötötte hozzá. A középiskola második évében abbahagyta a tanulmányait, dolgozott, amennyire mozgáskorlátozottsága engedte, és verseket írt. 2015-ig több mint kétezer verse született.

Yu Xiuhua a WeChat segítségével hamarosan olyan népszerűségre tett szert, hogy egy év alatt gyökeresen megváltozott az élete. 2015-ben két kötete jelent meg, 2016-ban pedig még egy. A műfaja miatt a korábban emlegetett milliós számokat persze nem hozta, de mégiscsak tizenötezret adtak el az egyik kötetéből egyetlen nap alatt. 2015-ben már a tartományi írószövetség alelnöke, és még ugyanebben az ebben az évben dokumentumfilm is készült róla (Still Tomorrow),

Az, hogy Yu Xiuhua sikere egyáltalán nem efemer divat volt, az is mutatja, hogy a művei iránti lelkesedés öt év után sem csökken. Egyik angol fordítója, Ming Di szerint versei olyanok, akár ő maga: „nyersen őszinték, csökönyösen lebilincselők, magabiztosságukban pedig ott a kisebbségi érzés”. A művei bizonyítják, hogy az internet jelentette nyilvánosság – a zaja ellenére is – korábban nem ismert lehetőséget adhat az olyan alkotóknak, akik műveik színvonala és újszerűsége ellenére nem valószínű, hogy eljutottak volna a közönségükhöz.

És talán az sem véletlen, hogy Yu Xiuhua versei először egy internetes felületen, ezen a weboldalon olvashatóak magyar fordításban.