Tizenkilenc Webern-variáció

(részlet)

I

Anton Webern feléd
tart

Nem

előre küldte
a hangokat,

vízcseppek hangjait
egy

tudattal bíró

cseppkőbarlangból. Ott fent
két csepp
között
madarak

ötezer generációja
száll tova

Hallja
elveszni
a saját zajait

az időben. Cseppenként

tűnsz el

II

A zene hallgat

Talált magának valami
némát

III

A zenekar tagjai
egyenként
halnak meg

végelgyengülésben,
betegségben,
vagy egy lövéstől

a szünetben,

két lehulló csepp
között

IV

Halálosan egyszerű,
mint egy dolmen,

ami az évmilliók 3
perc
24 másodpercéig

áll

Ruhig fließend

V

A barlangzenekar
belekezd

a nagy várakozásba

A hangszerek
áttetsző, csillogó
mészvízből
készültek,
fehérek

mint az anyatej,
amit a neandervölgyi csecsemő ivott,

hogy te
hallgathass

 *

 A fordító jegyzete:

Tor Ulven (1953–1995) norvég költő, író, a norvég irodalomtörténet egyik legnagyobb hatású alakja. Élete javát családja Oslo külvárosában lévő házában töltötte, amit pánikbetegsége miatt csak ritkán hagyott el. Zárkózottságát jól mutatja, hogy egész életében csupán egyetlen interjút adott. Rendkívül sűrített szövegeinek és laza kötetszerkesztésének köszönhetően művei rengeteg interpretációs lehetőséget nyitnak az olvasó felé. Az itt közölt versek talán legfontosabb kötetében, az 1987-es Türelemben jelentek meg, amelynek magyar fordítása előkészületben van a 21. Század Kiadónál.